Rakovszky Zsuzsa: VS
Magvető, 2011
[három dildó]
Aránylag kevesen ismerik a szerzőt, de még inkább tárgyát, Krúdy korának leszbikus nőrablóját, a pantallóban járó és nők fejét elcsavaró grófnőt, Vay Saroltát, avagy Vay Sándor újságírót, aki kirendelt tudósítóként még a tiszaeszlári pör idején is nők után futott... Lehetne az ő életrajzi regénye kései szüfrazsett-irodalom, gender példázat, dualista korrajz, a hosszú századvég fiktív feminista naplója - lássuk hát, mi lett belőle a kortárs női nagypróza nagyasszonyának keze alatt.
Rakovszky minden előzetes bizalmat megérdemelt, a kortárs magyar női nagypróza első számú képviselőjének tartom eddigi két nagyregénye után, ám most csúfos kiábrándulásban részeltetett (csak hogy korabeli modorossággal fejezzem ki magam), ez a (zömében) fiktív börtönnapló csak egy végtelen hosszúra nyúlt nyüszögés, élettelen, és még a modorosblog sem közölné, hiába a kissé régiessé stilizált nyelv, sőt a versek Vay stílusában (aki maga is író- és költőnőként volt ismert, ha éppen nem a botrányairól fecsegett a világ), érhetetlen ez a minőségromlás, talán megártott neki (ütök a számra rögvest) a sok Twilight-fordítás, nem tudom, most tiszteletlen voltam, de inkább megdöbbent.
Pedig Vay grófnő életútja regényért kiáltott, mióta csak tollat fogtak a mesterek, Mikszáth vagy Krúdy, ők talán még tapintatból nem festettek róla nagyszabású portrét, talán a prűd közvélemény miatt nem tették, elvégre még ma is megütközést váltana ki egy férfinevet és férfiruhát viselő leszbikus írónő, aki álnévvel bolondít el nőket és köt még házasságot is velük... Képzeljük el, mekkora zavart okozott a viktoriánus prűdségben magát otthon érző Magyarországon. (Legalább ebben korszerűek voltunk, de soha máskor.)
Szóval itt mi most nagyon elpuskáztunk valamit, egy ütős, már az első sorokkal gyomorszájba vágó szöveggel akár Hollywood ajtaján is bekopogtathattunk volna, ehelyett csak kipipált a magyar regényirodalom egy témát, és a hazai irodalmi élet gyáva és sznob természete miatt most legalább két nemzedéknek esélye sem lesz újra táncba vinni Saroltát. Igaz, páran elszólták magukat, mármint nem leszarozták, de finoman tudatták, mit gondolnak - a kerekasztal két másik résztvevője meg csak simán nyúl, már bocsánat:
"Radnóti Sándor: ... én ezt egy közepes regénynek tartom (...) Margócsy István: - Nagyon hasonlót gondolok, mint Sándor."
ÉS-kvartett
Más fórumokon vagy elfelejtették kitenni az (x)-et a "kritika" végén, vagy finoman azért bírálták. Vagy csak nem érezték az írói színvonal zuhanását. De végül is ha valaki két (nem csak súlyában) nagyregény után ír egy gyengét, az nagyon emberi, kevesen vannak, akiknél a hullámvölgy a remek és a csak jó közti ringlispílt jelenti... (még Bartis sem... talán Tar? Kosztolányi?)
Ajánlott olvasmány- a szerintem eddig legrészletesebb VS-életrajzzal:
Vay Sarolta: Virág borul minden rögre - versek
Szerk. Kapui Ágota, Valentyik Ferenc, Dabas, Grafilux Kft., 2009
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)