Helmut Schmidt: Nyugállományban - számvetés
[Ausser Dienst, 2008?] ford. Csősz Róbert
Európa, [2010] 2011
Ha ma egy német nagypapi, aki rendszeresen nézi a híradókat, naplót vezet, és el-elgondolkodik a történelem folyásán, alighanem ugyanilyen "érdekesen" írná meg a korszakot. Helmut Schmidt (nem ismertem eléggé, még a kötete után sem sikerült, sem őt, sem a korszakot, sajnos) tőlem lehetett államférfiúi kaliber, "megengedem", úgymond, de ez a memoár nem államférfiúi gondolatok (pláne titkok) tárháza, csak egy szolid számvetés aktív éveire visszatekintve, (némileg naív) töprengések a német történelemről és az EU jövőjéről... Ezért a nagypapás hasonlatom, nem a rosszindulat vezérelt ebben, csak a csalódás.
Persze egy politikusi memoártól ne várjunk nagy leleplezéseket, majd hülyék lennének, de azért néha ők is villantanak, csak hogy bestsellerek lehessenek, és hogy sejtessék: nem árulják el, tudnak ők titkokat (tartani). Jelen esetben azonban még ez sincs, semmivel sem kapunk több rálátást, betekintést a szocdemek vagy szülővárosa és karrierjének első állomása, Hamburg belügyeibe, a német újraegyesítésbe vagy akár a tartományok rivalizálásába, mint ha rágugliznánk ezen témákra. Nagyon a közelében jár annak, hogy érdektelennek, unalmasnak mondjuk.
Egy mai politikusnak viszont hasznos olvasnivaló (lenne), Helmut bácsi eléggé az orrukra koppint, hogy a maiaknak csak saját karrierjük lebeg a szemük előtt, az ő idejükben még szolgálat volt ez a hivatás (khm). Tanácsokkal is szolgál, pl. hogy már nem elég csak egy idegen nyelv ismerete a szakmájukban, és elengedhetetlen egy saját szakma is, hogy ne szakbarbárként osszák az észt... És ahová bármikor vissza lehet vonulni. (Mit mondjak, megfontolandó - saját szakma nélkül egy lemondatott politikus olyan, mint a sarokba szorított patkány.)
Olykor azért felkaptam a fejem, nem hiszem pl., hogy senki fel ne röhögött volna annak hírére 2005-ben, amikor Schmidt párttársa és utóda, a leköszönő Schröder kancellár másnaptól már az orosz Gazprom igazgatótanácsába ült át... Ez oly sok mindent elmond a mai európai nagypolitikáról... ehelyett Schmidt csak értetlenkedik Schröder bírálóin. Ennél nagyobb stikliről azt hiszem nem is esik szó a könyvben. Az EU jövőjéről kissé aggodalmasan, de bizakodva szól, de a messzi jövőbe nem mer tekinteni, pedig egyre több az az euró végét beharangozó hír...
A magyar politikusi mismásolásokhoz persze köze sincs, egy német politikushoz méltóan korrekt, világos és méltósággal írt memoár az övé, abban is felelősséget vállal, hogy egy terrortámadás alkalmával végső soron az ő döntése is belejátszott, hogy halálos áldozatok is lettek. Ezen kívül nem megy bele semmiféle (pártpolitikai, stb.) rágalmazásba, pusmogásba (pedig biztos lenne miről, a németek 1945 után sem angyalok), sem a múlt megszépítésébe, mint amibe a pl. mi Horngyulánk, persze Schmidt szerencsés ebben, mégsem egy endékás államfő emlékiratáról van szó.
[szomorú update:
1918-2015]
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)