Márai Sándor: Varázs - színmű
Helikon, 2011
[1. kiad.: 1945, Révai Testvérek]
[három és fél mellékszerep]
Fülecs:
Márai Sándor 1944-ben írt, Varázs című darabját 1945-ben mutatta be a Vígszínház Ajtay Andor és Tolnay Klári főszereplésével. Még abban az évben megjelent a dráma a Révai Testvéreknél, azóta azonban mintha elfeledkeztek volna róla, pedig a Márai-életmű legfontosabb erkölcsi kérdéseit boncolgatja.
Krisztián, a nyugdíjba készülő, világhírű bűvész úgy dönt, hogy feleségül veszi a húszéves trapézművésznőt, a sokat nélkülöző Estellát. Azt szeretné, ha együtt vonulnának vissza. Ki is nézett egy Estellának tetsző házat, hogy ott éljen majd a lánnyal. Estella vágyik a kényeztetésre és nyugalomra, ám Maharamába, az állatszelídítőbe szerelmes, tőle vár gyermeket. Maharama most vehetné meg a világ leghíresebb idomított tigriseit, és éppen annyi pénzért, amennyibe a Krisztián által kiszemelt ház kerülne. Mindenki sorsdöntő lépés előtt áll, amikor elérkezik a lány huszadik születésnapja. Ez a nap valamennyi szereplő életét megváltoztatja.
A negyvenes évei közepén járó Márai pontosan tudja, mi vár a hirtelen lángra lobbanó, idősödő férfiakra, hiszen a fiatal és gyönyörű Tolnay Klári őt is rabul ejtette.
Hogy hű legyek kedvenc íróm paradoxonjaihoz:
-Még szerencse, hogy Márai is írt gyenge darabokat, máskülönben ki merné még olvasni őt?
Ajtay Andor, Tolnay Klári
Mert gyenge darab, erősen maníros. Kiélt öregek és számító fiatalok harcolnak a cirkusz légtornászáért, Estelláért. Kissé sok a modoros ellentét: a trapézművésznő, aki megszédül a földön... A titkos szerető fogatlan tigrissekkel küzd a porondon, s amikor meg kell küzdenie a Nőért, talány, vannak-e még fogai a a 60 éves bűvészmesternek...? (Csak hogy megforgassam némi fűrészpor-prézliben az író szavait.)
Amúgy meg klasszikus szerelmi sokszög, klasszikus végkifejlettel: a biológia győz, a túl kései álmokból pedig keserű a felébredés. Cirkuszban vagyunk, így akár mondhatnánk, nem is ketté, de három felé fűrészelik (oops, még a szleng előtti értelemben!) Estellát. Akinek a nevéről akaratlanul is Mikszáth és Pongrácz gróf várkisasszonykája ugrik be, máris egy torz mesevilágban vagyunk, képzelt vágyak közt, a varázscilinderen kívül sem találja a valóságot a bűvészmester.
Joggal vélhetjük úgy, hogy Krisztián, az öreg varázsló aki lemond a fiatal nőről, maga Márai - ha nem is rögtön Tolnay Klárira szabta a szerepet, mert csak a próbák közben ismerkedtek meg, de róluk is szól, beteljesületlen kapcsolatukról.
Krisztián és Márai művészi hitvallásukban is ikrek, még a közönségükkel szemben is igényesebbek, mint a szakmájukban a kollégák magukkal szemben...
Linkek
moly
olvassbele
A korszak drámatörténetének keretében - mek.hu
Rokon könyv:
Márai Sándor: Ismeretlen kínai költő Kr. után a XX. századból közread. Tolnay Klári, szerk. és a képeket vál. Mészöly Dezső, Balassi, 1994
"Tolnay Klári egyik visszaemlékezésében felidézte: a Varázs próbái kapcsán került közel Máraihoz, aki hidak híján hajóval járt át Budáról Pestre. A darabról beszélgetve plátói vonzalom szövődött közöttük: Tolnay szerint úgy szeretett bele az íróba, "mint egyetemi hallgató a professzorba". Gyakran ebédeltek együtt és Márai komolyan udvarolni kezdett a fiatal dívának. Leveleiben nem művésznőnek, hanem "Tolnay Klári úrhölgynek" szólította, verseket írt hozzá, amelyek azonban Márai életében tapintatból nem kerültek nyilvánosságra." (link)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)