Elie Wiesel: A Sonderberg-ügy
[Le cas Sonderberg, 2010] ford. Tótfalusi Ágnes
Nyitott Kvműhely, 2011
[három és fél emlékmorzsa]
Elbeszélőnk idős korában találkozik egykori riportalanyával, ha nem is a klasszikus interjúalanyt kell ez alatt érteni: színházi kritikusként azzal lepte meg egykori főnöke a lapnál, hogy egy gyilkossági per tudósítója legyen – elvégre miben különbözne egy amerikai per (az ügyvédek színjátékával és a esküdtek Karával) egy drámától… Legyen az tragédia vagy komédia.
A perben a fiatal Sondenberg a vádlott, nagybácsija meggyilkolásával vádolják, az egész egy kiránduláson történt, az öregúr halálra zúzta magát egy szakadékban. Aztán kiderül, az öreg a nagyapja volt, és ezt akkor vallotta meg unokájának, hogy álnéven élő náci bűnös, és még mindig nem tántorodott el bűnös és gyalázatos múltjától. Nem úgy az unoka, aki ezért még nem lesz gyilkos: kiderül az is, öngyilkosság volt.
"-Te, drága kis unokám, te megőrültél volna. A haragtól? Nyilván a fájdalomtól. Én nem éreztem semmit. Én voltam a Halál. Te Halál unokája vagy."
Ezek felidézése közben a szerző életének is tanúja leszünk, és kis színesekben megismerkedünk az izraeli mindennapokkal is, kellő mennyiségű szörnyülködéssel a palesztin terroristák felett – sajnos itt hiányzik az az empátia megértés, ami más, nemzete/hazája iránt önkritikusabb szerzőknél magában, pl. Amos Oznál vagy modern filmeknél.
Tehát voltaképpen a holokausztirodalomba, legalábbis annak részmetszetébe tartozik ez a könyv is, inkább a múlt feldolgozásáról. Van egy szóképe a fantomfájdalomról: ahogy a csonkolt betegeknek fáj még az amputált testrészük, úgy érzi még a zsidóság az elpusztítottak minden fájdalmát haláluk után is, de ez nem tart örökké.
A könyv legszínesebb része Yediyah zsidó családjának története volt, kiváltképp a nagypapa dorgálásai és elmélkedései:
"Apám is olvasott újságot, de nem igazán szenvedélyesen. A nagyapám még lanyhábban. >A nap szenzációja csak egy közönsége napihír< – mondogatta, kihangsúlyozva az utolsó szót. (…) Csak a bekötött művek érdekelték. Lehetőleg sárga lapokkal, évszázadok porával borítva.
A jó könyvekről Isten kiválasztottjai jutottak eszébe, és szinte haragudott a jó könyvekre, hogy olyan ismertek: sokkal szívesebben vette volna, ha ő fedezi fel őket elsőként, és indet megtarthatja magának. Gyakran mondogatta, hogy az információ és a tudás közül ő a tudást részesíti előnyben. És a tudást nem az újságokból meríti az ember."
(2011: 16.)
Mások: kello nyitottkonyv.hu csillagporkonyvsarok.freeblog részletek
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)