Peter Sheldon [Tőke Péter]: Titkos összefogás Orbán Viktor győzelméért
Intermix Budapest, 2011.
[két kettősügynök]
Tőke Péter egész életműve merő fontoskodás (NEM azonos a drága emlékű Delfin sorozatbeli ill. sci-fi író Tőke Péterrel), humora is épp annyi van, hogy magát gyorsan nevetségessé tegye, pl. szereplőinek adott nevekkel, mindjárt a 9. oldalon szereplő „Pipitér Tihamérral”. Persze lehet hogy viccnek szánta, de a regény a szokásos világösszeesküvős izé, semmisemúgyvanos szemöldökösszehúzós, kérem itt nem lehet tréfálkodni, magasabb dolgok fennforgása vagyon itten, hiába robban fel a szocik halálbolygója, a fidesznek is szüksége lesz a teljes csillagközi támogatásra és az Erőre. De ne rohanjunk előre.
Jobb híján netes marhaságokkal dobom fel a posztot...
Szóval ha úgy vesszük (eddigi életműve ellenére megelőlegezünk Tőkének némi tiszteletet), hogy nem hiszi el maga sem, amit ír, csak mulattatni kíván, akkor sem illenek ezek a gagyi nevek (és még mi minden más gagyiság!) a szövegbe. Műfajilag nézve egy rendszerváltós politikai krimi lenne, leendő kém ősünk (nem a Tihamér) gyorsan megmutatja különleges képességeit, már pályakezdőként üvegszembe rejt el kamerát, mi lesz még itt később?, húzza fel a nagy koncentrációban összenőtt szemöldökét az egyszeri olvasó?
Hát az lesz, hogy szerzőnk szerint a hülye britek melegen isszák a sört (?!), később pedig annyi ostoba, gépelési vagy tördelési hibával sújtott mondat jön szembe velünk, hogy úgy érezzük magunkat, mint aki rossz irányból hajtott fel a sztrádára. Érezni, hogy a sok suta, többször megírt bekezdések árkaiban ott szárad az író verejtéke, biztos már elitta az előleget, mint ahogy Matt Scudder teszi (Bocs, Lawrence), bár óvatlanul említett kopónk hazája a szépirodalom, az ő nevét egy lapon említeni Sheldonéval szövegkörnyezet-szennyezés.
Mellékesen a szomszédok rendszerváltásainak titkaiba is beavat ám a szerző, pl. a '89-es romániai forradalmat a SZU desszantosai robbantották ki, mert (figyelni tessék!) nem sokkal korábban Csau' részegen elkotyogta Grósznak (aki azonnal továbbadta a nagy testvérnek), hogy atombombán dolgoznak a románok... ami persze nem nyerte el Moszkva tetszését. Ennél már csak egy volt "izgibb": amikor hősünket átveszi az amcsi titkosszolgálat, teljes személyiségcserét hajtanak végre rajta, ami belefér: plasztika, de nem ám csak arcra... hanem lejjebb is, hogy a korábbi (szintén) kém szeretője még véletlen se ismerhesse fel, ha megint úgy adódik...
Az meg már mindennek az alja, hogy a rózsadombi paktumokkal egy szinten egész könyveket teleíró Drábik Jánosra úgy hivatkozik (sőt, szerepelteti is!), mit ahogy annak idején Marxra hivatkoztak, még a szakácskönyvekben is.
A sztori elég meglepő a régi elvtárs, Tőke eddigi munkásságának fényében: a fidesz megérdemelten váltja le Voldemortékat, és itt az új esély valami értelmesre, legalábbis ezt szajkózzák a szereplők, nehéz eldönteni, hogy ez a én róka most vagy átállt a Fideszhez, vagy fullra elment az esze...
Amikor a konspiráció egy árnyékkormányban csúcsosodik ki a kötet kétharmada felé, amiben Vona Gábor, Patrubány Miklós (és persze Drábik) neve is felmerül, leesik a tantusz, ez a regény a kendepéter-féle csatornairodalom, a suttogó propaganda sorozatból, a szoc tábor félelmeit erősítendő. Mert bár sok kritika (csupa magyarfórumba való, pl. hogy a ballib csak a külföld seggét nyalja) akad benne a baloldalt illetően, de azt mind ezek a nácikok mondják, meg a bántás úgyis lepereg egy derék elvtiről, mint a víz a zsírral jól impregnált kacsaseggről.
Ha éppoly részegen olvasod, mint ahogy íródhatott, akkor nem visel meg annyira.
(Tud valaki Sheldon-Tőke Péterről egy hiteles képet?)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)