Mart Laar: Vissza a jövőbe - húsz év szabadság Közép-Európában
ford. Szabó Katalin
XX. Század Intézet, 2. bőv. kiad., 2010
Baltikum / Közép-Európa / SzU / történelem / rendszerváltás
[három és fél gatyaváltás]
"a kommunizmusban az a legszörnyűbb,
ami utána következik."
Az észt politikus-történész rajzolta világ kevésbé idegen előttünk, mióta kitört az egyébként finn, de sikerkönyvével Észtországba repítő Sofi Oksanen-láz. Laar a baltikumi rendszerváltás egyik első (és legfiatalabb) kormányfőjeként mi mással is foglalkozna, mint az oda vezető úttal, és persze hol a történész, hol a politikus szól belőle, vagyis csak minden második szavát vegyük komolyan, de ez még így sem rossz arány megannyi, a szovjet múltat, khm, megszépítő kiadvánnyal szemben (és itt vaktában linkelhetnénk egy bizonyos Krausz Tamásra életművére.)
A Nyugat hajlamos nem látni a FÁK-tól a nagyorosz erdőmélyi sötétséget (hmm), de ez a tartózkodó félelem a baltikumiakba már beléjük ivódott, szinte genetikus. (Ismét idézném Oksanent, aki remekül megírja azt a Nyugaton érthetetlen és feldolgozhatatlan jelenséget, hogy "ők" ott, anno, a nácikat érezték felszabadítónak a szovjet seregekkel szemben... (Az érzékenység - a nevetségességig menően - máig kölcsönös Moszkvával.)
Szóval a narratívát erősen uralja a kommunistaellenesség, és erre csak azért tértem ki, mert ma sokaknak ez is magas, miért emlegetnek egyesek még mindig kommunizmust, ennyi évvel a rendszerváltás után. Ezek a könyvek éppen ezt (is) segítenek megérteni.
(egy karikatúra a miértekről - via)
És most, akármilyen ciki is egy politikust méltató politikust idézni, mégis íme pár összefoglaló jellegű gondolat Laar egy magyar kollégájától, Orbán Viktortól, a kötet bemutatójáról, azaz inkább egyik szövegírójától, a kötet első hazai kiadásának évéből (2002) - meg amúgy sincs még más ismertetője a kötetnek magyarul:
"...a könyv nem csak Észtországról szól, hanem széles kitekintést ad egész Közép-európáról, 1989-ben már a változások szele viharos erõsségûre nõtt. Ez volt a pillanat, amikor Lengyelországban újjáéledt a szolidaritás. Ez volt az év, amikor június 16-án Magyarország megadta a végtisztességet az ´56-os mártír miniszterelnök Nagy Imrének és a miniszterelnökkel együtt sírba tettük, elhantoltuk a négy évtizedes kommunista diktatúrát is. A könyv rólunk, magyarokról is szépen ír, fölidézve ezeket az idõket. Majd Mazovjecki miniszterelnök úr személyében, 40 év után, Közép-európában elõször nem kommunista miniszterelnök alakíthatott kormányt. Ez volt az év, amikor a kelet-német polgárok ezrei futottak Honecker elõl Magyarországon keresztül nyugatra. A balti országokban, nagyon szépen idézi föl a könyv ezt is, ez volt az év, amikor megalkották a balti láncot. Két millió ember állt végig a balti államokon keresztül egymás kezét fogva, hogy kifejezésre juttassa a szabad, független és demokratikus balti államok iránti igényét. A könyv utána nehezebb idõket tárgyal, hiszen Közép-európa (sic) szabaddá vált, de még mielõtt bárki felfoghatta volna mit is jelent mindez, megjelentek a problémák. Laar úr így idézi ezt föl könyvében: 1991-ben Közép-európa ismét szabad volt, de miféle szabadság is volt ez? Megtiport és lerombolt országok álltak a szabad jövõ kapujában. Ezeket a mondatokat magyar szerzõ, vagy magyar történész is papírra vethette volna. De talán írhatta volna ugyanígy egy lengyel, egy cseh vagy egy keletnémet szerzõ is. Valóban megtiport és lerombolt országokkal közeledtünk az új évezred küszöbéhez.
A szocializmus hatalmas betontömbjét szétrobbantották a változások és mint azt tudjuk a betontörmeléket különösen nehéz eltakarítani. Az nem olyan, mint a tégla, amit újra fel lehet használni. Így van ez a kõkemény betontermészetû monolit ideológiák rendszereivel mindenütt és mindenkor. Margareth Thatchernek tulajdonítják a híres mondatot, mely szerint, bár azt hiszem a szerzõ, mármint a mondat gazdája kicsit téved, de a mondat mindenképpen szellemes, Thatcher azt mondta, hogy a kommunizmusban az a legszörnyûbb, ami utána következik."
A kötet persze nem 1989-nél indul, hanem a korai 20. századtól (varsói csata) veszi szemügyre a vadkeleti nagyhatalom lassú, de megállíthatatlan térnyerését. Roosevelttel szemben kissé szemrehányó, az amerikai elnök Sztálinról alkotott, túlságosan pozitív képe miatt (erre némi magyarázat pl. itt), míg Churchilltől naná hogy idézi Sztálint az ördöggel összevető mondatát. És persze nem mond köszöntet Jaltáért sem.
A felvezető körök leckefelmondásnak tűnnek, s ezek sem mindig a történész, inkább egy publicista stílusában. Ami nekem végre újdonság volt, az az antikommunista partizán/stb. fegyveres mozgalmak részletesebb bemutatása a SzU által elfoglalt kelet-közép-európai országokban '45 után, és amely a legtöbb országban évekig, de pl. Nyugat-Ukrajnában egészen az ötvenes évekbe átnyúlóan zajlott.
Az előbbieknél már világosabban, plasztikusabban - de inkább csak címszavakban - magyarázza el a lengyel Szolidaritás születését, az afganisztáni háborút (Stinger rakéták ajándékba) és a SzU gazdasági összeomlását (lenyomott olajárak, hogy ne teljen fegyverkezésre Moszkvának). És egészen megható, ahogy saját, tallini "daloló forradalmukról" (1988 nyarán) emlékezik meg, majd az azt követő teljes baltikumi fordulatról.
"In September of 1988, 300,000 Estonians gathered at the Lauluvaljak (The Tallinn Song Festival Grounds) to continue their protest and to hear Trivimi Velliste make the first public demand for independence."
(via)
Felszállunk a "Vilnius express"-re (1992), sorra vesszük a gatyarendszerváltásokat (persze a Baltikumon kívül) Bulgáriától Lengyelországig. Az ezt követő fejezetek rendszerváltós kapitalista-demokrata kiskátéja (itt már ismét a politikus szól belőle) felér egy közhelyszótárral, lapos, mint Esztónia, és még Désijános vagy Huthgergely is érdekesebb mondatokat ír ezeknél. Rövid gazdaságtörténeti vázlatot is ad, sőt táblázatokkal is megspékeli a kötet végét.
pihentetésképpen 1.
Az igaz megvallva, a poszt címével ellentétben korántsem kizárólag a Baltikum története ez, a kötet címe helyálló: összességében többet ír Kelet-Közép-Európáról, leginkább a lengyelekről (Szolidaritás), no meg a hazai kiadás miatt a magyar rendszerváltásról, benne természetesen - pl. a Hősök terén '89-ben történelmi beszédet mondó - Orbánról is, aki hazai könyvbemutatóján hosszan (khm, viszont)méltatta a szerzőt...
egy másik Miss Estonia
...és pihentetésképpen 2.:
Éééés! Itt az egykulcsos adó rejtélyének a kulcsa... Azt írja (p150. - kiemelés tőlem), "...az egykulcsos adó magyarországi bevezetése Orbán k ö v e t k e z ő parlamenti választásokon megszerzett győzelmére vár". Ez persze az első, 2002-es kiadásban szerepel, de most sem írták át, pedig ez már a 2010-es, "második, bővített kiadásból" idéztem. :op
Úgy tűnik, nem gondozták eléggé a szöveget a XX. Század Intézetben.
M. Laar
Rokon könyvek - nem komolyan:
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)