*
[M. Napló, 2011.] Túlburjánzott szóképek uralják a verseket, mint megannyi jóindulatú daganat, mondhatnám rosszindulattal, de nem teszem, csak egy metszőollót ajánlok a szerzőnek az fölébe nőtt aranyeső bokrai ellen… Vannak nagyon szép sorai (almaálmú tél; vagy: Zöld zokniban zihál az ősz ), de az egészet belengi valami megfakult vallásosság, néha mintha a húszas éves istenes-vallomásos költészetét lapoznám, csak új kiadásban, mert nem porlanak a lapok, aztán persze látjuk, 21. századi az egész… Erre mondják: atavisztikus? (Elsőkötetes - korábbi megjelenése a Használati utasítás c. antológiában, Palatinus 2008.) [hálom... három... inhalálom]
Szóképekkel zsúfolt verseknél különösen bántó akár egyetlen nyomdai hiba is, itt pedig – bár csak egyet találtam biztosan (p85.) –, többet sejtettem… (nem mindegy pl., hogy sínsötét vagy színsötét) Bár lehet hogy ezek mögött csak még több szókép rejtezik? mindegy, szerintem még kevés volt a kiadáshoz.
Egyes rímek meg nagyon kínosak… (nem kínrímek: kínos rímek.)
*
[Prae.hu : Palimpszeszt Kult. Alapítvány, 2011.] [négy porcogó] *
A cím nem tréfa – sokatmondó, hogy a (verses)kötet címlap verzóján kétféle köszönetet mond: egyet a Magvető szerkesztőjének (Péczely Dórának), illetve a Szegedi Tudományegyetem Anatómiai Intézetének…
(A verseket a szerző fiatal – alig 22 esztendős – kora ellenére a gyász, a magány – és persze a szerelem uralja.)
[Palatinus, 2011.]
A jó öreg Trabicsek – EP után – immár versben is (egy Szilágyi Lenke-fotó ihlette*), csodás marháskodás az egész, nyelvzsonglőrködés és persze pompázatos (csak éppen hogy alig néha seggre ülő) paródiafüzér Petőfitől a Nyugatosokon át Partinagyig, de a vézna kis kötet végére fekete szél söpri el a jókedvünk, és rájövünk, Erdős Virág is inkább sírvavigadásból viccölgetett itt velünk.
Leginkább a K.É.M.-polcom miatt veselkedtem neki, a fiatal, csángó származású költő/írónő mostanában évente jelentkezik legalább egy kötetkével, és akkor bizony muszáj pótolni, hogy a polcon maradhasson. (Lehet hogy nem hangzik bíztatóan, hogy csak ezért, de vannak, akiket inkább hagyok elveszni a polcról, de nem bírni idegekkel a könyveiket: pl. Lévai Katalin szerelmes "regényei", vagy Baráth Katalin A türkizkék hegedűje miatt.
Egyetlen szóval: együgyű.
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)