Slađana Bukovac: Szellemmajom - egy pszichiáter viszontagságai
[Rod avetnjaka, 2008] ford. Ürmös Attila
Nyitott Kvműhely, 2010.
horvát / kortárs / regény
[négy dili "normális plecsni"]
Pavel, a pszichiáter, esetei közben. Vélhetnénk eleinte, nincs is horvát szál a regényben, első betege mindjárt egy holland-indonéz fickó, kis perverz multikulti. De aztán következnek a délszláv háborús veteránok a lelki sérüléseikkel, s mind mögött Slađana Bukovac végtelen, néha már rémisztően cinikus, ugyanakkor mélyen emberbaráti hangja.
"Másságukkal küszködő páciensei annyira hasonlóak voltak egymáshoz, hogy alig tudta őket megkülönböztetni."
p71.
Közben feltesszük a kérdést: de hol ebben a regény? Hát S.B. csak a hang, hogy az élet önmaga mesélje magát, hisz ki tudna regényesebb lenni őnála?
Pavel folyton, még a kezelések szüneteiben is önmaga kartotékját írja, fejben - a lélekturkász életre szóló traumája, hogy ő csak azért jött a világra, mert Pavel nevű bátyja meghalt 3 éves korában, s ha túléli, őt már nem is tervezték volna a szülők. Közben egyetlen barátját, Urost nála keresi a rendőrség, tömeggyilkossággal vádolják a polgárháború idejéből - Uros viszont már többször is megmentette az ő életét, ugyanott.
"Vajon a pszichiáter szemszögéből nézve mennyire normális az, ha valaki egy háborúból teljesen normálisan jön ki? Nem az ilyen esetekben kellene inkább megkongatni a vészharangot, nemcsak a kollégák közt fújva riadót, hanem a rendőrségen és a szociális hivatalokban is?"
11.
A háttérben egy rendkívül elkeserítő, kiábrándító (horvát) világ sejlik fel, ahol a morál halványuló vízjel csupán, a béke a fegyvernyugvások csendjét jelenti, az emberek még nem vedlették le a farkasgúnyát, az állam pedig kb. úgy viselkedik, mint az USA a vietnámi veteránokkal: hagyja őket, hogy öngyilkosok legyenek.
...ó, ...ió, recepció:
"...rájövünk, a pszichiáter is ember, és mint olyan, esendő. Rá is vonatkozik az írónő által megfogalmazott alapigazság, „Az emberi érzések közül a félelem a legfantáziadúsabb. A legváratlanabb helyeken ver gyökeret.” Pavel-nek is van egy titka, és a múltban történtek a jelenben is kísérteni kezdik. Önhibáján kívül a rendőrség megfigyelés alatt tartja, sőt nem engedik, hogy élete visszazökkenhessen a régi kerékvágásba.
Bárhonnan is nézem, a könyv hangulata az első laptól az utolsóig nyomasztó. Persze a témáját tekintve ez nem is lehet kérdés; a háború rémálomszerű maradványai megspékelve lelki sérültekkel. Az olvasó könnyedén rájöhet, ebből happy end már nem kerekedhet." - írják az Ekulturán.
"Nagy tévedés, hogy a könyv a Száll a kakukk fészkére horvát megfelelője lenne – ahogy az a hátsó borítón áll. A Szellemmajom először is nem zárt osztályon, hanem egy pszichiátriai járóbeteg-szakrendelésen játszódik, másodszor pedig nem az ápoltak, hanem (ahogy azt alcíme is elárulja) a pszichiáter oldaláról közelít. Ehhez hasonlóan túlzás a tartalomleírásban az internetes társkeresést, a bordélyok és a transzszexuálisok világát kiemelni, hiszen mindez csupán érintőlegesen vagy csak az említés szintjén jelenik meg a műben.
Szellemmajom nem annyira az elmegyógyászat szubkultúráját vizsgálja, mint inkább a horvát hétköznapokat, a délszláv háború utáni élet mindennapjait – történetesen egy pszichiáter szemszögéből. A főhősön, Pavelen kívül betegei, kollégái és szintén orvos barátai alakján kapunk betekintést ebbe a hozzánk földrajzilag igen közeli, mégis ismeretlen világba, amit egy Pavel gyermekkori barátjához (jelenleg körözött háborús bűnöshöz) fűződő rendőrségi nyomozás is árnyal. " - így fürkész az est.hu-n.
"Horvátországban már béke van, sőt hivatalosan némi győzelmi eufória. Az önállósodott köztársaság keresi önnön arcát, és visszatérnek a múlt háború előtti kísértetei is. Főhősünk, Pavel pszichiátriai rendelőjében is bőségesen jelennek meg ezek az árnyalakok és a vérszagú múlt élményei.
...
Slađana Bukovac konokul keresi a választ a kérdésekre: Hol/mikor ér véget a háború? Van-e egyáltalán vége a háborúknak? Túl ismerős a kissé kopott rendelő, az irodahelyiség, a kopár lakás. Szinte minden ebben a kopár környezetben zajlik. Az olvasó elmélázhat: talán róla szólna a történet, mely egy idegen ország meg nem nevezett városkájában megy végbe? Mitől annyira ismerős a regény tükréből látható világ?"
(Olvassbele)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)