Lovas Ildikó: Kijárat az Adriára - James Bond Bácskában „Az tanulságos mondat, hogy a jugoszláviai magyar írókat az különbözteti meg a magyarországiaktól, hogy az előbbieknek van tengerük.” Sűrű szövésű próza a „nyugdíjas császártól”, Diocletianustól a partizánseregében szüzességet elrendelő – s egyedül be nem tartó – Titoig, és persze a minapi délszláv polgárháborúig. Egy hatalmas, csapongó regény ez, amiről megint nem tudok írni semmi értelmeset, pedig másfeledszer olvastam újra, vannak ilyen írók, akikről – és ők a legjobbak közé tartozók – nem tudok semmi okosat írni, egyszerűen csak ajánlani tudom, sőt kötelezővé tenné őket a bennem lapuló zseb(könyv)diktátor (ilyen mostanában még Berniczky Éva vagy Paul Auster) Néha átmegy naplóba és pl. egy saját, másik regényének a megírását eleveníti fel, vagy odaképzeli férjét (M.S.-t, aki hazánkbeli, Kalligram-szerkesztő) a Balkánra, belebújik a Tito lágerszigetén, Goli Otokon senyvedő rab bőrébe… vagy éppen azokat az adriai helyszíneket járja be (2006-os a kötet), ahol magam is megfordultam az elmúlt években… Mindezt gyönyörű, gondolatgazdag nyelven, rengeteg-rengeteg írói reflexióval (evocatio-blogos paradicsom), Danilo Kistől Mészöly Miklósig. Benne van minden, amiről egy határon túli magyar, egy határon túli magyar író csak vallhat. (Túl csapongó, azért a mínusz fél csillag.)
Kalligram, 2006
[négy és fél határkő]
Délmagyar eposz
2011.10.22. 14:46 | Pável | Szólj hozzá!
Címkék: 2006
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)