David Rosenfelt: Előre megfontolt szándékkal
[First degree, 2003.] ford. Kecskés Eszter
Kelly, 2011
[4 járkáló hulla]
Hősünk, Andy Carpenter egy örökség következtében milliomossá lett - ezáltal kellően független és fesztelen - védőügyvéd, akinek még így is csak három öltönye van összesen, a kutyájával él és éppen szakítana vele a magánnyomozóvá lett barátnője, amikor elvállalja egy pitiáner, de igazán mocskos drogdíler ügyét... Aztán felpörögnek az események, lassan kibontakozik a nagy kérdés: egy egykori főzsaru felgyújtott, fejetlen teteme a sötét oldalról tért-e vissza, vagy segítettek neki.
Feszkó akad bőven, de nem szabad elájulni tőle, a címlapon bereklámozott "briliáns humor" csak klisé, a klasszikus hard bolied kopótörténeteknek csak utánlövésze Rosenfelt. Persze, azért jól céloz...
A rossz zsaru téma magában még nem újdonság, de nem is jut eszünkbe szidni, hogy lerágott csont, mert épp elég izgalmas. Sajnos kissé egyenetlen a színvonala, néha felröhögsz, máskor lefáraszt. De kikapcsolódásképpen, egyszerű kriminek feszes, kellő számú hullával és csavarral.
Amikor nyomozópárosunk (mert persze tombolnak a hormonok és dehogy szakítanak) egy blöffel próbálja előcsalogatni a rosszfiút, felidéződik bennem Jack Nicholson az Egy becsületbeli ügy c. filmből, ahol a tanúk padján szintén egy hatalmas kamuzás után, de - jelképesen - saját maga bújik bele a kényszerzubbonyba a tábornok. És lám-lám, az író két oldallal később maga is megidézi ezt a filmet, mily kellemes összmunka író-olvasó közt!
Hősünk ugyanezt a szerepet szánja a bírósági tárgyaláson, ahol saját barátnőjét menti, a tanúként megidézett egykori vietnámi parancsnoknak, az eddigi szürke háttérfigurának... De többet már tényleg nem árulhatok el, mert lelőném a poént, és a kirendelt védőkben nem szabad megbízni...
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)