


Larry McMurtry: Gyilkosvölgy - az élőholtak útján
[Dead man's walk, 1995] ford. Lázár A. Péter
Sorozat Kv., 2011.
Texas rongyos lovagjai 2.
Brutális, nyers túlélés-epopeia az egész Texas rongyos lovagjai-sorozat, csak Cormac McCarthy-hoz mérhető (Cormac még szikárabb, több mint kegyetlen: kietlenebb a világa, s nem csak azért, mert hagyja szinte minden szereplőjét elpusztulni – Larrynél még van nyoma a hősöknek, legalábbis egy jó nyomolvasó még rátalálhat a csontvázukra.
Nem lányregény, na.
Talán inkább egy elhasznált tábori kurva nyelves csókja – a közelgő szomjhaláltól felrepedezett szájjal – a ranger kultusznak.
A vége kissé bizarr: Verdi és egy albinó öszvér menti meg őket a vérszomjas Púpos Bölénytől.
[4 és fél oszló hulla]
*
Jo Nesbø: Fejvadászok
[Hodejegerne, 2008] ford. Pék Zoltán
Animus, 2011.
Egy kissé B.E.Ellis norvégiaiul, de túljátszotta, ráadásul egy ízben nagyképűen leszólja Coelhot* – joggal –, pedig most ő is elkoejósodott kissé. Épp csak hogy megkapta a derék jó Neszbő a négy csillagot, mert bár akad meglepi és ütős fordulat, de szerintem nem ez az ő igazi hangja, hanem pl. a Vörösbegy.
A kiadó meg vegyen fel egy (jobb) lektort, mert ezt most nagyon átaludta.
(* evóilag említi még Ari Behnt)
[4 túl mély interjú]
*
Emily Arsenault: Az eltört teáspohár
[The broken teaglass, 2009] ford. Siklós Márta
Európa, 2011.
Izgalmas, amilyen izgi csak lehet egy könyvtárnyi poros katalógusszekrény meg benne a regiment cédula, sokáig rejtélyes például, van-e egyáltalán hulla és bűntény, de itt nem igazi krimit olvasunk, hanem vérbeli filológiai trappolás folyik egy helyben – nem is fog sokaknak tetszeni, csak akiket a könyvtár pora már megcsapott…
A vége kissé leült, és a párosból a fiú, Billy karaktere is túlírt (a betegsége tök nem ide való szál). Én végigrajongtam, de objektíve mégis csak egy sima négyes. Ami azért nem rossz!
[4 vérnyomos katalóguscédula]
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)