Dekameron, 2011.
Érdekes, hogy a legnagyobb diktátorok gyakran a perifériáról küzdik fel magukat egy birodalom (vagy aktuális szemétdombjuk) csúcsára (Sztálin grúz, Hitler osztrák, Kádár fiumei), jelen sziget ugye mindenekelőtt a Buonaparte család apró termetű sarjáról híres – ezért is áll itt a legnagyobb szobra…
De más, régi időkbe vesző jellegzetessége is van a szigetnek, ahol a ridegtartás sajátos értelmet nyer: turisták szendvicseit majszoló malachordák kóborolják be a szigetet, vaddisznók és szabadon makkoltatott gesztenyéztetett (abból lesz a jóféle sonka!) malacok egyaránt.
Fiatal a szerző (1984-), nem sznob: pl. nem írj elő az amúgy „kötelező” látogatást Napóleon szülőházához, sőt inkább eltanácsol tőle, nem csak a tömeg, de az ottani kiállítás színvonala miatt is.
Technikailag kissé gyengécske a kötet (lemaradt, lecsúszott lapszélek, csupa fakó, ff fotó) de végtelenül alapos (a helytörténettől a kompjáratokig), ha egyszer eljutnék ide, előtte újra visszanyúlok ezért a kötetért.
Kis színes adalék: a nemzeti lobogóról egy fehér fejpántos fekete ürge néz le, ez történetileg még egy lefejezett mórra utal, de nem fejpánttal: csak felcsúszott: ezzel kötötték be a szemét lefejezése előtt.
(Csakbeleolvastam)
[4]
vál. Montserrat Bayà, ford. Bakucz Dóra et al.
L'Harmattan : Könyvpont, 2011.
3 írás tetszett nagyon, a kötet címadója, és mindjárt legelső darabja (Mario Mercé Roca), egy krimiszerű csalimese, Az írói ihlet (Ramon Solsona), és a Liliputi történetek (Joaquim Carbo). Összeségében: érdemes
Rég befagyott az Emlékek kútja, akkor, amikor még nem a viaduktot csodálta az ember egy völgy felett, hanem a völgyet, egy óriás tenyerét látva benne, fel kellett törni ezt a jeget, ezek a felcsapó, szépséges jégszilánkok lettek a versek, szerencsére kötetbe foglalva nem olvadnak el olyan gyorsan a tenyerünkben. (Lásd az idézett verseket, versrészleteket!)
Kemény, de nem rideg, nordikus (akármit is jelentsen ez), a könyvespolcon nemrég megjelent Sjón mellé illő szép kis verseskötet.
A skandináv szerzők köteteiből néha úgy süt a csípős hideg, mintha egy jeget lehellő kemence lennének, Acsai Roland persze magyar, versei egy Északon tett családi kirándulásról születtek, úgy látszik, nem japáni turistaként járta be Norvégiát, hanem a lelkében fotografált, legalább olyan szépen és lényeglátóan, mint egy másik, nemrég kiadott skandi fotóalbum, igaz, az Izland tájait járta be.
Egyetlen baja, hogy rövid.
[4/5]
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)