Bihari-Horváth László: A hímzett képes-feliratos falvédő tárgytipológia és katalógus a Hatvany Lajos Múzeum falvédőgyűjteményéből
Hatvan, Heves M. Múzeumi Szervezet - Hatvany Lajos Közérdekű Muz. Gyűjt., 2011.
Mutasd az iPadod képernyővédőjét, és megmondom ki vagy. Persze nem, de azért beszédes. Hát éppen ennyit mond el a régmúlt korok mindennapi emberéről ez most a publikált falvédő-kiállítás.
1980 körül már országos vándorkiállításként is láthatta a nagyérdemű ezt a leletegyüttest, írja az elősző, és elhűlve olvasom, az egykori kiállítás szervezője és a rendező hatvani múzeum akkori igazgatója, Kovács Ákos a madárijesztők témájában is gyűjt és kutat... Hát megnézném azt a kiállítást is. Jó téma ez a tárgyi néprajz, szeretem.
Falvédő - ez a mi voltaképpeni országcímerünk. Nemzeti giccsparádéink lobogója, a hamis önbecsapások és butácska remények hímzett vagy épp utánnyomott otthoni tacepaója.
Legtöbbjük szövege egyszerű, már-már együgyű versecske, néha egyenesen gügye rigmus, bevallom, ezekért olvastam át a könyvet - sikerrel.
Végigtekintve a képi és szöveges motívumokat, kiderül, a monarchikus békeidőktől a világháborúk lelkesedésén át a szocializmus trehányságáig öleli fel a gyűjtemény a magyarországi folklórt (a magyar mellett pl. a hazai németekét is - lásd alább.)
(a képek a netről - de éppen egy ilyen akad a könyvben is)
A képekbe nem merülök bele (elég vegyes, a zöme bájosan együgyű béna azoknak is), csak a szövegükért olvastam át a könyvet.
Rímeik finoman szólván is suták, elvégre lényegük az igen magvas egyszerű tartalom, az
otthon szent melege, vagy ahogy egyik-másik macsósabb darab konkrétan ráutal: a konyha és a pince.
És ha még kifér, az asszony is belefér a képbe.
Persze most túlzok, mert éppen hogy azt figyeltem meg: a legtöbb falvédő nőszempontú, elvégre a klasszikus szerepfelosztás szerint a konyha a feleség munkahelye, birodalma, a legtöbb versike bizony női szemmel tekint a - szűkösen mért - világra: a szerelemre és háztartásra: női szívvel vágyakozik vagy éppen sirat valakit - de legfőképp: utal a női munkákra (konyha, kert, háztáji).
Minél egyszerűbbek, annál fülbemászóbbak - hogy ezt az esetleg a falvédők mögött lakó népséget is megidézzük. De hadd szóljon:
Rendes asszony gondja,
a szép tiszta konyha.
Kész az ebéd harangszóra,
pontos vagyok, mint az óra.
A konyha rendes, az asszony csendes.
Terefere, szóbeszéd,
Ebből ma nem lesz ebéd.
Egyetlen jó tanács, de többet ér száznál,
Jó ebédet főzz, az tartja
férjed háznál.
Az én uram csak a vizet issza,
nem is sírom a lányságom vissza.
Ha válogatsz az ételbe,
repül a tál a fejedbe!
Ez lehetne akár valami konfúz pártplakát is a mából:
Szegények vagyunk, de jól élünk.
Csini baba szeress belém...
Hmm, nem ezt hívják folklorizálódásnak..? (hímezetlen, színnyomott
vászon, Gyöngyösről, évszám nélkül, de biztos a sláger utáni időkből…)
Ma szeretem Juliskát,
Holnap már a Mariskát,
Mindig uj a szerelem,
Ez a huszár hűségem.
Ne hagyd el soha azt, ki téged szívből imád,
Lásd be, hogy Néked is van számtalan ki hibád...
Édes aranyos kis tyukom
drága csibikém
Szép is vagyok jó is vagyok,
csak egy kicsit hamis vagyok.
Ha a férjed kedélyes
Ne légy vele erélyes.
Ritka búza, ritka árpa, ritka rozs,
ritka kislány aki takaros!
Ennek a leánynak nincs babája,
Azért eszik meggyet egymagába.
A fukar svábokról mesél ez:
Fünf sind geladen
Zehn sind gekommen
Giess Wasser zur Suppe
Heiss alle wilkommen!
Vannak teljesen érthetetlenül félreértett, vagy netán éppen a népiesch
humort megcsillantó gyémánttömör gnóma is - ez éppen egy mosdólavór és vizeskancsó felett díszeleg:
Kéz kezet mos
Én vagyok a falu rossza egyedül,
Engem ugat minden kutya messzirül.
Jó reggelt,
Zólikám
Vannak egészen megríkatóan butácska nagyotmondások, ebbe gondoljunk
csak bele pl.: "Ügyes kéznek nincsen párja" Lehet, hogy ez a falvédő egykezes hímzés?
Búcsúzóul egy posztmodern vicc:
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)