[Io e te, 2010] ford. Matolcsi Balázs
Európa, 2012.
olasz / kortárs / kisregény
[4 darázsderekú légy]
"Miért kell iskolába járnom? Miért így működik a világ? Megszületsz, iskolába jársz, dolgozol és meghalsz. Ki döntöttel el, hogy ez a világ rendje? Nem lehetne másképp élni?"
Sajnos nem, és ez már sokszor kiderült. Mindig izgalmas és megkapó egy kamasz lázadásáról olvasni - kár, hogy ezek éppúgy végződnek, mint a történelem forradalmai: csalódással, beletörődéssel. Hasonulással. Sőt pocakeresztéssel és kényszeres megfelelési kényszerrel is, de ez már más könyv lapjaira tartozik...
Lorenzo egy egyéniségét megőrző kamasz, vagyis egy különc, meg is gyűlik a baja a világgal - de nem töri meg a gyerekkor, a fiútársadalom mindennapi terrorja. Egy tévében látott természetfilm hatására mimikrit vesz fel, hogy beolvadjon, de de ne kelljen mássá válnia belül.
"A légynek sikerült mindenkit átvernie, tökéletesen beilleszkedett a darazsak társadalmába. Azt hitték, közülük való vagyok. Egy jó arc. Otthon azt mondtam a szüleimnek, hogy az iskolában mindenki jó fejnek tart, és vidám sztorikat találtam ki, mintha velem történtek volna. De minél jobban belebonyolódtam a szerepembe, annál különbözőbbnek éreztem magam. A szakadék, amely elválasztott a többiektől, egyre mélyült."
A fiú, miközben szégyenből azt hazudja otthon, hogy "barátaival" sítáborba megy, ezért kényszerűségből saját házuk pincéjében bújkál egy hétig (szegényke még barnítókrémről is gondoskodott, de ügyetlen - Ammaniti nagyon a szívünkbe lopja a fiúcskát). A mellékszál a féltestvér, Olivia felbukkanása, a rég nem látott nővér tragikummal teli története - de ne spoilerezzünk. A történetre 10 évvel későbbről emlékszik vissza a fiú, róla nem tudunk meg többet, mivé lett, szó szerint semmit, annál többet Oliviáról...
Az útelágazódások tömkelegét sejtjük magunk előtt, Olivia nem tartotta be öccsének tett fogadalmát, Lorenzo talán. Vagy ő sem.
A légy végül darázzsá is változhat, gyakran légységéről is elfeledkezik. A lázadók felfalják egykori önmagukat. Egyetlen hammra, vagy apró falatokban, lényegében szinte mindegy.
"Sokszor elfogott a rettegés: Egész hátralévő életemben utánoznom kell őket?
Olyan volt, mintha a belsőmben lakozó légy mondaná meg nekem az igazságot. Azt, hogy a barátok pillanat alatt elfeledkeznek rólam, hogy a lányok gonoszak és megszívatnak, hogy az otthonomon kívül a világ csupa versengés, durvaság és erőszak.
Egyik éjjel rémálmom volt, üvöltve ébredtem. Azt álmodtam, hogy a póló és a farmer a bőröm, az Adidas mg a lábfejem. És a kitinpáncél-keménységű dzseki alatt száz kicsi rovarláb kalimpált."
Érzékeny és finom próza, de nem egy nagy durranás, mintha csak egy szelete lenne egy hatalmas regénytortának. Persze egy szeletnek jó. Egy egészséges fast food.
Ja, és megemlíti Kristóf Ágotát, a Trilógiát, (lásd evocatio blog), benne volt Olívia pincében elrejtett dobozában.
Niccolò Ammaniti (1966-)
...ó, ...ió, ...recepció:
"Niccolò Ammaniti neve korántsem ismeretlen a hazai olvasók előtt, több regénye is megjelent magyar fordításban. A látszatra romantikus cím mögött azonban nem szerelmi történetet találunk, hanem ismét az író kedvenc témájával szembesülünk. Történetei, ha még oly különbözőek is, valamiben nagyon hasonlítanak egymásra: a témaválasztásban. A főszereplők minden esetben fiatal gyerekek, akik így vagy úgy, valamilyen külső hatás folytán kénytelenek hirtelen felnőni, konfrontálódni a valósággal, a felnőttek világával, szüleikkel való kapcsolatukat egy egészen új dimenzióba helyezni."
olvassbele
"Ammaniti megint olyan karaktert alkotott Lorenzo személyében, akit nagyon megszerettem. Fájt a szívem érte, miközben próbált beilleszkedni a többiek közé, vagy amikor látta, hogy édesanyja mennyire örül annak, hogy végre barátai vannak, ezért nem merte elmondani neki, hogy az egészet csak kitalálta. Sokat gondolkoztam rajta, vajon a szülők képesek-e észrevenni a mai rohanó világban, ha gyermekük magányos, nem találja a helyét, nincsenek barátai?"
(konyveskalandozasok.blogspot.com)
"Az Én és te története a korábbi írásokhoz képest egyszerűbb, ugyanakkor a mögöttes, lélektani tartalma erőteljesebb. Ammanitinek a mesélni tudása és az emberről való tudása itt már nem a cél, hanem az út, ezért finoman rétegzett történetet kapunk ezzel a könyvével.
... Sajátos módon az élete kényszerű hazugságára fanyar humorral mutat rá a helyzete, ami szerint Lorenzo számára a pincébe zárkózott lét jelenti a szabadságot. A szabadsága azonban hamar félbeszakad, mert megjelenik féltestvére, a huszonhárom éves heroinista Olivia. Didaxis nélkül gondolkodhatunk a szabadság mibenlétéről, a szülők életének szemérmesen elhallgatott titkairól, mulasztásairól, amelyek menthetetlenül meghatározzák gyermekeik életét – akik meglehet, figyelem és igaz szeretet hiányában boldogtalanul élnek, esetleg boldogtalanul halnak."
(Proics Lilla, Könyvjelző, Európa K.)
"A fiatal kortárs olasz írónemzedék egyik legjelentősebb személyisége az utóbbi időben nemzetközi szinten is ismertté vált Niccol Ammaniti. Akárcsak korábbi műveiben (Én nem félek; Magammal viszlek), ebben a könyvében kamasz a főhőse: az emberi élet ama szakaszában jár, amikor a gyermeki ártatlan önzést, naivitást lassan, de feltartóztathatatlanul elkezdik átformálni a felnőtt világ eseményei, fájdalommal érlelve meg a lelket a szeretni tudás és felelősségvállalás ritka képességére. Ezen az embert próbáló és formáló folyamaton megy végig a kisregény folyamán a tizennégy éves Lorenzo, egy érzékeny, saját öntörvényű világába zárkózott tinédzser. Lorenzo az füllenti szüleinek, hogy egy hétre síelni megy az osztálytársaival - ehelyett azonban néhány konzervvel, keksszel, pár tábla csokival, valamint három Stephen King-regénnyel titokban bezárkózik a házuk pincéjébe, hogy ott töltse a számára ideális vakációt. Nyugalma azonban nem tart sokáig, ugyanis ugyanott keres menedéket alig ismert, félig-meddig kitagadott, drogproblémákkal küzdő féltestvére, a huszonéves Olivia. A fiú és nővére hamarosan szövetségesekké válnak rejtekhelyükön, és nemsokára ennél jóval többé is: egymás titkainak őrzőivé, egymás különös és sérült szívének gyógyítójává... A megrendítő fordulattal záruló történet - tizennégy éves kor felett - minden olvasónak jó szívvel ajánlható."
kello.hu
![olvastam még [201802]](https://m.blog.hu/pa/pavelolvas/image/.external/.thumbs/0d6b1385828415e5b393b3d6fbe351bc_669ba6b3c379af695492e9efd7630b86.jpg)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)