[Zoo city, 2010]
ford. Körmendi Ágnes
Ad Astra, 2012.
dél-afrikai irodalom / regény / fantasztikus / kortárs
[4 és fél karmoláscsík a pupillán]
"Az emberek azt hiszik, az állatok jobbak náluk. De az állatok közt is ugyanúgy megvannak a sorozatgyilkosok. A csimpánzok gyilkolnak. Csak az a különbség köztünk és az állatok között, hogy nekik nincs miatta bűntudatuk."
Régen nem láttam már, hogy a tollával, mint varázspálcával ilyen elegáns, csodálatos csuklómozdulatokkal komplett világot teremt az író, persze nem a semmiből, hanem a rettenetes Dél-Afrikából, a közelmúlt és ma minden nyomorából és még hozzá is ad ehhez, de belekever mágiát is, no nem koejjósan, inkább mint a latin-amerikaiak, és az egészet egy krimi öntőformájában hagyja kihűlni, mint az idő a hullákat. A háttér pedig az afrikai polgárháborúk, gyerekkatonák világa, egy fekete-fehérfekete mixtúra Ruandától Jo'burgig, ahol az emberélet annyi, hogy arra szó sincs, mert még annyit sem érdemel, miközben a fejekben az élet célja az, hogy egy óriási uzit lóbálj, a másik kezedben pedig gyémántberakásos pórázon tartsd a hiénádat, s mindezt a kurváid gyűrűjében - de ezt már ismerjük a netről, amikor a tudósítások helyett ilyen képek jöttek velünk szembe a neten, persze csak azért hogy nevessünk egyet az afrikai állapotokon.
A google dobta: 'hutu'
Mondjuk kicsit még sorjázni kellett volna rajta, főleg a közepén, de így is elsodor, megrág és kiköp. Nem egy meseváros ez, hanem a modern kor összeszőve a régmúlt babonás időivel, az ősi folklórvilágok sötét félelmeinek megvalósulásaival. Nem egy vágyott borzongás ez, az emberiség ősi félelmeiből valósul itt meg egy pár.
Nehéz róla mesélni, (megtette már pl. @vicomte molytárs vagy picidzé kolléga). Tökéletesen ötvöz két világot, egyet amiben te is élsz és egy messzi furcsaságokkal telit, amilyen csak a világhíradók kis színeseiben bukkan fel először, majd átkerül a főcímekbe, és hamarosan világhisztéria kíséri… hogy aztán lecsillapodjon, és a furcsa szerzeteket gettóba zárják, végül elég lesz nekik saját állatuk örök társasága.
A google dobta: 'hutu'
Egy steril, megnyugtatóan messzi világ először és csak vacsoraidőben látod s bármikor elkapcsolhatod, de egyre szűkül azoknak a köre, akik összekötnek ezekkel a megbélyegzett (el)állatosodottnak (animalled) gúnyolt aposzimbiótákkal, s végül közeledben is felbukkannak a mashvik, már ha éppen nem te kapsz egy állatot a nyakadba vagy a zsebedbe. (Illúzióromboló lehet most ebbe belegondolni, de talán a legkülönfélébb kisállatokat pórázon sétáltató és lakásba tartó emberekről ötlötte ki ezt a szerző – ahogyan Oliver Stone is egy repülőúton előtte ülő rasztáról másolta a Predator "frizuráját"… )
Ezért ha olvasás közben kedved támadt volna hozzá, csak tedd vissza a válladról a leguánodat a terráriumába, nem játék az.
Lauren Beukes (1976-)
P.s.
Impozáns sorozatba kezdett az Ad Astra kiadó (fordításai mellett a 2005-ben a Város két fül között-tel megjelenő, majd az Ólomerdővel befutó Kleinheincz Csilla vezetésével), gyönyörű könyvek kívül-belül, idei sci-fi/mesésvarázsregény termésük eddig:

Hannu Rajaniemi:
Kvantumtolvaj

Catherynne M. Valente:
Marija Morevna és a Halhatatlan
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)