Kurátorai: Kaján Marianna, Kovács Éva Marianna, szerk. Faludi Ildikó
Gödöllői Kir. Kastély Közhasznú Nonprofit Kft., 2012.
Sissiről már Nemere is írt könyvet, ez magában jelzi, micsoda téma. Nem mellesleg a nagyobb magyar könyvtárakban legalább negyedfélszáz tétel szól róla, ezzel majdnem megelőzi férjét, akinek több dolgot is köszönhet, többek közt, hogy szabad lelkét az ún. "spanyol etikett" 'várbörtönébe' zárták egy életre (erről lásd a verseit is), no meg hogy a tőle elkapott vérbajra az akkoriban megszokott higanykezeléstől kihullottak a fogai – ezért is nem mosolyog egyetlen képen sem. (Talán ugyanez a megoldás a rejtélyes Mona Lisa-mosoly esetében is...) De még talán korai és csúf halálát is neki köszönheti, hiszen Luigi Lucheni anarchista nem véletlenül őt: a monarchia egyik szimbólumát szúrta hátba egy reszelővel - pedig ő csak egy kedves bajor hercegnőnek született. No de nem Sissi most a főszereplő, hanem az ő budai cercle-je.
Az oly népszerű történelmi, főleg középkori filmsorozatok nyomán azt hihetik sokan, udvarhölgynek lenni nem volt más, mint remek fedőállásban a király ringyójaként tenni a szépet. Alighanem kár lenne tagadni azokat az időket, amikor nem kevés igazság rejlett ebben, de érettebb korba lépve Európa nagyasszony nem tűrt ilyesmit és a legmagasabb arisztokrata családok asszonyai közül kerültek ki az efféle (egyben afféle kasztokat jelölő) címeket viselő hölgyek.
Az előkelő baromfiudvart persze egy kakas felügyelte: id. báró Nopcsa Ferenc (igen, abból a híres-neves Nopcsa-családból) 26 éven át szolgált E. főudvarmestereként: szervezte az utazásait, igazgatta a királynéi udvartartást. Lehetett dolga elég, Erzsébet nem csak nagy túrázó - sétáin sorra lemaradtak mögötte az udvarhölgyek, de nagy utazó is volt.
(E poszt után született Nopcsáról egy hosszú index-cikk is...)
Alsóbb rangú szolgálat volt a palotahölgyé – de ők is csak nemesek lehettek, illetve a tolongás miatt (a legjobb ajánlólevél lehetett, ha valaki lehúzott pár évet az udvarban) arisztokrata lánykák is felbukkantak ezen az alsóbb „polcon”.
Gr Andrássy Aladárné szül. br. Wenckheim Leontine (1841-1921) Férje (id.) A. Gyula min. eln. öccse, Klotild főhg.nő főudvarmesternője, majd Sissié is 1896-tól. Többet nem tudtam meg róla a füzetből, de előélete nyomán úgy vélem, az ő jelenlétében biztosan mindenki glédában állt...
Andrássy Gyuláné I. Ferenc József 1867. évi koronázásakor
<<< Erzsébet egyik legbizalmasabb udvarhölgye gr. Andrássy Gyuláné szül. gr. Kendeffy Katalin „Katinka” (1830-1896), a ceremóniákon protestantizmusa miatt gyakran háttérbe szorult.
<<< Ám nem csak arisztokrata asszonyságok kerültek be a hölgykoszorúba: szerepel itt a bérből és fizetésből élő bécsi fodrásznő is: talán éppen ő, Feifalik Hugóné Fanny Angerer (1842-1911) töltött Erzsébettel a legtöbb idő: naponta órákat foglalkoztak E. frizurájával.
És végre egy kis gonosz pletyka: Festetics Mária udvarhölgy (róla később) így fúj – a füzetben mellékelt fotó szerint gyönyörű – nem hivatalos társalkodónőre: „nem szeretem a fodrászné macskaszerű lényét”. Festetics később ezt írja Ferenczy Idának: „a fodrásznét jól bemártottam – de igazán lehet is tőle tartani.” És most jön a slusszpoén: mivel Fanny hasonlított a királynéra, külföldön többször is dublőrködött neki. (Hmm, lehet, hogy őt is ölték meg Svájcban - és Sissi magánpolgárként élete le az életét? Ebből regényt lehetne írni! Bár nehéz lenne, jövök rá, mert Fanny 13 évvel élte túl Erzsébetet.)
<<< A majd a Deák-féle kiegyezés előkészítésében is szerepet játszó vecseszéki Ferenczy Ida (1839-1928) lett E. felolvasónője. E. a magyar nyelv gyakorlásához keresett valakit, és őt választotta, mint a felkínált listáról az egyetlen nem arisztokratát (FI köznemesi származék). Egyik legbizalmasabb barátnője lett – de úgy járt, mint a protestáns Andrássy Gyuláné: a nyilvános udvari életben háttérbe háttérbe szorult. A 25 évesen az udvarba került Ida sosem ment férjhez, 1898 után az E. Emlékmúzeum fő szervezője lett.
Gr. Festetics Máriáról (1839-1923) már esett szó, eszes teremtésnek írják le, aki maga is utálta az udvari élet velejáróit („Gyűlölöm a teázásokat énnálam, mert csak a megszólás járja.”) – pedig az imént gyönyörű példát láttunk, hogy maga is gyakorlója volt az intrika művészetének. Feleségül kéri egy orosz herceg, mégis mindvégig kitart E. mellett. >>>
Andrássy Gyula és E. kapcsolatáról (vagy erről a meséről) nem írnak, de gr. Hunyady Karolina ('Lili') (1836-1907) udvarhölgy bátyja, gr. Hunyady Imre, aki magyar órákat adott a felségnek, beleszeretett E.-be, az eset persze kitudódott – hamar vissza is rendelték a grófot Bécsbe.
Legnehezebb dolga alighanem gr. Kornis Miklósnénak (1842-1929) volt: a neveletlen Mária Valéria ráncba szedését bízták rá, sikerrel, Mária második anyjának tekintette az özvegyet. Aki mindvégig az ő szolgálatában marad: Mária Valéria tíz (!) gyermekének is nevelőnője lesz Wallsee-ben.
1866-tól magyarul folyt a csacsogás a budai udvarban, mindehhez 4 méteres uszályt vontak maguk után. Gödöllőn már lazítottak a fűzőn: „...fél 9-kor a kuglizóba jövünk össze, hol 10-ig tart a hecc. Úgy örvendek, hogy Főherczegném is már reá kapott kissé” - írta Kornisné F. Idának 1889-ben.
[vagy nem - lásd alul a kommenteket]
E. rengeteget utazott, gyakran álnéven, persze akkor is udvartartása kíséretében. Utolsó, végzetes útján az a gr. Sztáray Irma (1864-1940) kísérte el, aki aztán alapos memoárban búcsúzott el úrnőjétől – ld. alább.
A legfiatalabb palotahölgy talán Gr. Wenckheim Frigyesné szül. gr. W. Krisztina Mária Anna Regina (1949-1924), ő már 8 évesen szavalt a királyi párnak egy ó-kígyósi útja során. Az ő alakja ma azért is érdekes, mert az ő pesti (Meinig Artúr tervezte) palotájuk szolgál ma a kelletlen diákok és a lelkes molyok paradicsomul: ez ma a FSZEK központi épülete az egykori pesti Palotanegyedben.
Az a baj, hogy a füzet szövegében lupéval is alig találni bárminemű személyeset az úrhölgyekről, szinte csak blabla van, hogy milyen szépek és milyen jól áll nekik a zöld bársony stb... A portréfotók szépek, de kicsik, a rövid életrajzi cikkek meg még a wikipédiánál is szárazabbak. Szóval akik most a posztból kimaradtak, azok nem biztos hogy szürke kisegerek voltak, csak nem dolgoztak eleget a Gödöllői muzeológusok.
A füzetben ízelítő látható még a kiállított használati tárgyakból (számtalan portré mellett): kesztyűk és teknőpáncél lornyon, táncrend és arisztokrata névjegyek, strucctollas legyező, illatszeres üvegek, csipkegallér, fürdőszámla.
Ajánlott könyvek:
Gödöllői Kir. Kastély Múz., 2009
General Press, 2007.
Akad. K., 1992
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)