[A perfect spy, 1986] ford. Falvay Dóra
Agave Kv., 2012
angol / kortárs / kémregény
"Szeretet az, amit még elárulhat az ember, gondolta. Árulás csak ott van, ahol még szeretünk."
Mint egy kiképzés.
És nem besoroztak, te jelentkeztél rá önként, nem árultak zsákbamacskát. A kötet mint egy tégla, súlyos, apró betűs, majd' hetedfélszáz oldal. Arra készültek, hogy kikészítenek, hogy idejekorán feladd. Éppen ezért…
az első fele borzalmas unalmas, száraz, nyeldekled a száraz tápot, homokot rágsz nyál nélkül, napokon át tartó laposkúszás ez a porban, ennyi felkészítésből kitelne már egy vagy másfél normál regény, és még élveznéd is. De ez nem az, szóltak előre. Vagy szólok most én.
"Proust szerint az ember végül mindig annál köt ki, amit a második legjobban tud csinálni az életben. Sosem fogom megtudni, Pym mit csinálhatott volna még jobban."
Aztán ha túléled, belendül, igazi kémregénnyé válik, sőt, kémcsalád történetté. Nem csak értelme lesz, de stílusa is. De az is lehet, hogy csak ekkor, a közepétől találta meg a hangját Le Carré, türelme meg nem volt újraírni az első felét.
Mindenesetre - és összességében - bravúros kémsztorit kapunk, alaposan megírtat. Nyugi, nem lesz spoiler: szóval a jó öreg hübrisz az, ami hazavág minden egyszemélyes agytrösztöt is. Hiába ló, paripa, fegyver, akarom mondani pénz és nők rogyásig. Mert lehet egy spion impotens vagy májbeteg, de van egy valami, ami közös minden kémben és kémelhárítóban: saját szerepének fontossága, illetve ennek a tudata.
"Cigarettával kínálták egymást. Pym a nagy lángot vető amerikai Zippójával gyújtotta meg (…), Egy lobbanással fölvillantotta az orosz őr arcát, a következővel a sajátját, s az őszinte jó érzés fölbuzgó áradatában (melyhez, szerencséjére, nem társult a szükséges orosznyelv-tudás), már-már a nyelvén volt a vallomás, hogy bár a kommunisták ellen kémkedett Oxfordban, később pedig Bécsben, a szíve mélyén azért maga is kommunista valahol, és melegebben érez az orosz hó- és búzamezők iránt, mint az ascoti rulettbarlangok és zenés koktélpartik iránt valaha is."
"Sose tett még neki ilyen jó szolgálatot a két alapvető erény: a jó modor és a silány iskolázottság."
"–Hát ezt a nyakkendőt meg hol találtad, hm? – kérdezte Sefton Boyd igazán kedvesen (…) Nahát, egyelőre tedd jégre, azt tanácsolom. Majd előveheted, ha megválasztanak. – Hanyagul Pym vállára tette a kezét. – És ha már itt tartunk, akkor erre a jakóra is varrhatnál rendes gombokat. Ugye nem akarod, hogy magyar trónkövetelőnek vagy valami ilyesminek nézzenek?"
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)