Goce Smilevski: Freud húga
[Sestrata na Zigmund Frojd, Szkopje 2011]
ford. Czinege-Panzova Annamária
Libri, 2012.
macedón irodalom / kortárs / regény
[örvény fölé hajolni négyszer]
"Élvezni, szenvedni, egyre megy."
"Minden normális ember egyformán normális,minden őrült a maga módján az."
Díványregény is lehetett volna, de sem Freud, sem egyetlen híres páciense nem a főszereplője - azaz a doktor valamennyire mégis. Ahogy Hollywoodban megesik: a film Oscarját nem a főszereplő, hanem a legjobb mellékszereplő viszi el.
Mert Freud-regény is persze, a fivér nélkül a hugica sem lenne téma, csak egy névtelen holokauszt áldozat, igaz, ha egy másik családba születik, talán több esélye lett volna megmenekülni. Talán. Mert Freud magára hagyja húgait a sárga csillagos években: nyugati barátai biankó menlevelet biztosítanak neki, ő pedig felíratja a fél családot, még felesége testvéreit és a kutyát is, de a húgait lehagyja, és azzal mentegeti magát: nincs is veszély, őt is csak meghívták Londonba, azért megy csak, pont.
A szöveget át- meg átszövik álommotívumok (nagyon költőiek, de lehet hogy a báty munkásságából átemelt képek), a visszaemlékezések a gyerekkor álombeliségére és kegyetlen buktatóra, és a visszaemlékezések Bécs és a Monarchia "békebeliségére", mely szó azonban bóvli szépségtapasz csak: a századelő éveiben mint kuktában forrnak az azóta kataklizmaként ismert tragédiák, uhh ez so pathetisch lett, entschuldigung.
Adolphine, a legkisebb testvér mesélése a "sztori" végéről kezdődik: a - szörnyű szó - bevagonírozásnál, onnan tekint vissza gyermek önmagára, aki csak nyűg volt az anyjának (és a világnak), istenként tisztelt bátyjára, egyetlen szerelmére és ami maradt utána: abortuszára (nem akármilyen jelenet, mikor a szanatóriumi jelmezbálon majd csak egy inget gyűr a hasánál a ruhája alá: anyának öltözik...)
Megismerjük barátnőjét, Klárát, Gustav Klimt húgát, aki sokáig lakótársa volt a Fészek nevű szanatóriumban/elmeápoldában, és aki mellesleg Klimt több mint tucatnyi zabigyerekét istápolta (mind a Gustav nevet kapta). Szóval vannak sztorik is, nem csak a halál szaga.
(Sestrata na Zigmund Frojd, Szkopje, 2011)
Fogalmam sincs, mennyire életrajzi regény, hogy Zsiga valóban részt vett-e orvosként húga abortuszában, jól állt-e neki a farsangon a bolondsipka, és hogy volt-e olyan fokú szájrákja, hogy ki kellett operálni felső állkapcsát és az ínyét, de Adolphine (azaz Goce Smilevski) elbeszélése a családról mindenképpen valószerű és az olvasót alaposan megforgatja a bécsi macskakövek és eszmék sarában.
De inkább átadom a szót.
Segédlet
"A fúga név a latin fugere (kergetni) szóból keletkezett, mert lényege abból áll, hogy több szólam egy rövid zenei frázist vagy hosszabb-rövidebb tételt több száz ütemen keresztül, minden – főleg – rokonhangnemben ismétel; úgymond egyik a másikat pihenés nélkül kergeti, hajszolja, mialatt a többi szólam hozzájuk a kíséreti szólamokat szolgáltatja."
(wiki)
I. fejezet tétel
A bevagonírozás
"-De hiszen te győzködtél, hogy semmi ok a menekülésre.
-Nem is menekülünk, csak egy időre elutazunk.
-Mikor indulunk?
-Martha, Anna és én június elején.
-És a többiek? - kérdeztem. A bátyám hallgatott. - Pauline, Rose, és én mikor utazunk?
-Ti nem utaztok.
(...)
Néztem a papíron a neveket.
– Olvasd föl nekem is – mondta Pauline.
Hangosan olvastam. A listán szerepelt a bátyám, a felesége, a gyermekeik a családjukkal együtt, Sigmund feleségének a húga, rajta volt mindkét cseléd neve, és a bátyám orvosa a családjával együtt. S végül, a lista legvégén: Sophie.
– Sophie – nevetett Pauline, és arra fordult, ahonnan Sigmund hangját hallotta az imént. – Persze, a kutyádtól soha nem válnál meg."
II. tétel
Kinőni a gyerekszobát
"...elismételtem a mama szavait: Jobb lett volna meg sem születned."
(...)
III. tétel
A nemiség ragálya
"Mi voltunk az első generáció, mely a >szexualitás< szó 1869-es létrejötte után született."
IV. tétel
Az elme színe és fonákja, keressen különbséget!
"-Nem élvezi. Szenved. - Tiltakoztam.
-Élvezni, szenvedni, egyre megy. Élvezkedik abban, hogy szenved - mondta a bátyám."
V. tétel
Freud bohócsipkában
"-A normalitást és az őrültséget a kölcsönös meg nem értés választja szét egymástól. Az őrület nem érti a normalitást, a normalitást pedig ne érti az őrületet.
-Nem - szólalt meg ekkor Klára. - Az őrület nem érti meg önmagát, és a normalitás sem érti meg önmagát. És az, ami a normalitást és az őrületet szétválasztja egymástól, a félelem: a normális fél az őrülettől, az őrület pedig fél a normálistól."
VI. tétel
Az őrület kiszökik a bolondokházából - a Nagy háború, kétszer
"Bécsbe való visszatérte után rákot diagnosztizáltak nála, az év októberében kettő, novemberben még egy operációt hajtottak végre rajta, eltávolították az állkapocs alatti mirigyeket, kivették a felső állkapcsát és kivágták az ínyét. Hatalmas protézist ültettek be a helyére, hogy elválasszák a szájüreget az orrüregtől, s hogy tudjon beszélni és enni."
VII. tétel
A gáz sistergése
"Lépdeltem a halál felé és azt ismételgettem magamban a halál csak feledés semmi más."
Adolphine, Maria, Rosa és Pauline Freud
Goce Smilevski (1975-)
![olvastam még [201801]](https://m.blog.hu/pa/pavelolvas/image/.external/.thumbs/1ebdc6931b84b14c6b1fa811e379f754_669ba6b3c379af695492e9efd7630b86.jpg)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)