Jean Mattern: Tejjel-mézzel
[De lait et de miel, Sabine Wespieser, 2010] ford. Tótfalusi Ágnes
Magvető, 2012.
francia / kortárs / kisregény
[4 csepp keserű méz]
„...semmiféle háború nem mentett meg a hétköznapi élettől, a bánat szörnyű morzsológépétől. ”
Fülszöveg helyett: „A Király Fürdőből megismert Gabriel szüleinek története, az apa elbeszélésben. Az orosz front elől menekülő bánáti német-francia-magyar fiú, és az 56-ban nyugatra szökő soproni lány története, akik megpróbálnak átlagos franciává válni, de „a bánat szörnyű morzsológépei” ott sem pihennek.” (egy_ember, moly.hu)
Történelmi melegházként működik a temesi bánat bánság vidéke: viharvert táj, és csak úgy maguktól teremnek az írók, mint a dudva, kemény az élet, erősek az íróik is, túlélik az áttelepítést is, ha kell, kibekkelnek. Bírják a változó klímát, inasak, de nem inasok, egyéniségek, még határon túl sem olvadnak - se el, se be. Innen származik a Nobel-díjas Herta Müller, ő eleve cserepes virágnak született, sokáig bírta, de aztán hazatért, régi-új hazába. Innen származik szerzőnk is, azaz felmenői még innen vetődtek nyugatra, francia földbe. (Ja és Tarzan is itt született.)
„Annyira féltettem őt, hogy a végén félni kezdtem tőle.”
Hiperérzékeny, finom próza, átszövi a történelem, ahogy nézem, például már elején feltűnik egy valószínűleg végigvonuló motívum, a sárga szín, a monarchikus épületek „Habsburg-sárgájától” a csempe kórházi sárgáján át a szörnyűségessé tett kanárisárgáig. És jön majd a szerelem mézszíne és a vonatablakban elúszó budapesti homlokzatoké, miközben a nyilasok elől Bécsbe menekül.
Sok minden van itt, kóborlás ez szöveg, bejárjuk a századot és fél Európát, intim és kiabálós egyszerre, de a gyökerek nehezen szakadnak és a történelem is mindig marasztal, ha kell, erőszakkal. Mikrotörténelem szép prózában: Wehrmacht, SS és a bánáti németek, román kiugrás, nyilasok és a Vörös Hadsereg, menekültek nyugatra és az idénymunkások keresése a front mögött, 1956 és Szuez, stb. Kissé sűrű, szinte zavaros, mint a felkavart tófenék, sőt olykor elnagyolt is (pl. Nagy Imre mint '56 kirobbantója... Hmm.)
Fenékkotrás ez az emlékezet lefolyásmentes tavában. Mert a felejtés néha kegyelmi pillanat, ajándék, az emlékek nyűge, kolonca, nem mindig öröm, van hogy még a test is kitörölhetetlenül viseli az emlékeket, melyet nem lehet szaunában sem kiizzadni, sem levedleni.
„Temesvár és Sopron minden ébredéssel távolabb húzódott tőlünk térben és időben, minden egyes nap letörölt egy újabb réteget az exodus mocskából és porából, minden újabb szó, amelyet valamelyik gyermekük megtanult, tompította emlékeinkben a felénk tartó tankok zaját.”
Szerintem jobb, mint a Királyfürdő volt."A Király Fürdő brutális hatását nem éri el a könyv, annál visszafogottabb, egyszersmind tragikusabb, viszont elképedve állok azelőtt, milyen profizmussal szövögeti Mattern ennek a családi trilógiának a szálait. Ha ez a könyv ennyire átszínezte – ha nem is értékelte át teljesen – az első részt, elképzelni sem tudom, milyen hatással lesz az eddig olvasottakra a harmadik rész. Ami az író hazájában idén jelent meg – remélem, mi is mihamarabb olvashatjuk."Kovács Tímea/Ekultúra
Jean Mattern (1965-)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)