[Life of Pi, 2001] ford. Szász Imre, Gy. Horváth László
Európa, 2004; 5. kiad.: 2012
angol / Kanada / kortárs / regény
[4 és fél sziromnyi metafora]
"Szóval egy másik történetet akarnak?"
"… az állatkertek rég kiestek az emberek jóindulatából. Ugyanilyen gondokkal néz szembe a vallás is. A szabadságról táplált illúziók sújtják mindkettőt."
Nehéz ügy, mert szánt szándékkal súrolta a giccs határait, belemázolta a kesztyűjét Coelho mester arcába, és olyan messziről indult neki mondani valamit rólunk, mint a Biblia, sőt az óind eposzok.
Etológia és szinkretista vallástudomány: a régiek még szerették effélék keresztmetszetébe állítani az embert, és most ehhez a nemes, bár ingoványos elbeszéléstechnikához tér vissza Martel. Mi mással lehetne elmesélni jobban az embert, mint annak ábrázolásával, hogy ő miként mesél magáról.
"Beletettem a palackba egy üzenetet. „Japán tulajdonú teherhajó, neve Cimcum, panamai zászló alatt, 1977. július 2-án süllyedt el a Csendes-óceánon négy napra Manilától. Mentőcsónakban vagyok. Nevem Pi Patel. Van egy kis élelmem, vizem, de a bengáli tigris komoly probléma. Kérem, értesítsék a családomat a kanadai Winnipegben. Bármilyen segítséget hálásan fogadok. Köszönöm.”
Antropomorfizáló mániánk sok mindenen átsegíti az embert, a mese fegyvertára erősebb minden hálónál és nyugtató szérumnál, ha szörnyeket kell szelídíteni. Bennünk elő szörnyeket, amely bólint, ha embert kell ennünk és dorombol, ha megtettük, de belülről, a csontjainkon ráspolyozza a karmait, ha újra felidézzük, és vagy a rémálmok ketrecébe száműzzük őket vagy átköltjük az egész jelenetet, hogy ne őrüljünk bele.
"Hogy én úszó voltam, az nem vert nagy hullámot; mintha az emberi természet törvénye volna, hogy azok, akik a tenger mellett élnek, gyanakszanak az úszókra, éppúgy, ahogy a hegylakók gyanakszanak a hegymászókra."
"Amilyen gyorsan haladsz, ha hindu templomba mégy csütörtökön, mecsetbe pénteken, zsinagógába szombaton és keresztény templomba vasárnap, már csak három új vallásra kell áttérned, és szabadnapos leszel egész életedben."
"Nem tudták, hogy gyakorló hindu, keresztény és muszlim vagyok."
- karikatúra a N.Y.Times-ban
És még ennél is többről van szó, ha elfogadjuk a transzcendens narratívát, a nekünk mesélés szent szövegei is eképpen antropomorfizálódtak, és nekünk is és a mesélőnek is bizonyára a mese tetszett jobban, mint maguk a valóságmagvak – talán erre emlékeztetnek az úszó sziget bizarr gyümölcsei, emberi fogakkal a bensejükben.
Szörnyeteg történet mesébe oldva ez a regény is, mely egyben bemutatja az alternatív történetmesélés hatalmát az ember és a világ felett. Persze rajtunk is múlik, milyen lesz a világ, melyik történet szökken szárba bennünk? A tigrisé vagy a kannibál szakácsé?
"Nem válik-e mindig történetté valaminek az elmondása? /…/ Valaminek az elmondása – akár angol, akár japán szavakkal – nem kitalálás-e eleve? Nem kitalálás-e már maga az, ahogy a világra tekintünk? A világ nem egyszerűen olyan, amilyen. Olyan, amilyennek felfogjuk, nem? S azzal, hogy valamit felfogunk, valamit hozzá is teszünk, nem igaz? Nem válik-e ettől történetté az élet is?"
Ja, és még humoros is. Ami vallásos-vallásfilozófiai munkákban még a Messiás eljövetelénél is ritkább esemény.
Egyébként te kipróbáltad, úszik-e a banán a vízen?
az 1.kiadás: Kanada, 2001.
...
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)