Gerő András: Szétszakított múlt
Habsburg Tört. Int. - Közép- és Kelet-európai Tört. és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány, 2012.
történelem / művelődéstörténet / Magyarország / Osztrák-Magyar Monarchia / történettudomány / válogatott művek
[3 és fél "palogár"]
Gerő professzor úr kissé trehány mostanában, és amúgy tekintélyes életművének (Az elsöprő kisebbség; A polgárosodás kora; Magyar polgárosodás; stb.) aligha ez a kötet lesz a záróköve, legalábbis reméljük. A válogatott tanulmányköteteken amúgy sincs mit szeretni (gyakran), resztlinek tűnik olykor még egy komoly tudóstól is ilyesmi, főként, ha olyan írásokat is beválogat, mint ami pl. (ha szabad sznobulni) egy Rieder's Digest-kiadványban jelent meg előtte… (ilyen az utolsó darab: Monarchia és respublika c.). De a komoly tudós kitételt is ő maga kérdőjelezi meg ezzel, hogy a szókapcsolatból melyik kitételt, azt a majdani olvasóra bízom.
Természetesen (kár hogy így kellett fogalmazni) a Romsics-vita is visszhangzik még a lapokon, igaz, már csupán egy hosszabb – majd' egy oldalnyi – lábjegyzetet szentel az antiszemita narrációval vádolt kollégának. >>>
A Romsics-"dolgozat" (a galamus.hu-ról indulva) már kötetben is olvasható volt (in: Háborúk, békék, terroristák – Székely Gábor 70 éves / főszerk. Majoros István, ELTE Új- és Jelenkori Egyetemes Tört. Tansz., 2012), de vagy ott nem tűnt fel nekem, vagy a beígértnél még jobban átírta: ezúttal újabb kollégát vádol meg antiszemita retorikával („antisz. ihletettségű”): Kosáry Domokost, legalábbis annak 1943-as munkáját – p201. (Ám ez évből egyetlen Kosáry-dolgozatról tudok: ez pedig egy klny. a Magyarságtudományból: „Kossuth fogsága”. Vagy netán az 1942-es „Kossuth és a Védegylet : a magyar nacionalizmus történetéhez” c. kiadványra gondolt Gerő?
(Gerő András Romsicsot és a majd' teljes honi történészszakmát letámadó ámokfutásáról pár link:
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/antiszemitizmus/
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/ujabb_allasfoglalasok/
http://www.es.hu/szakaly_sandor;tatar_gyorgy_pontatlansagairol;2012-09-12.html
stbstbstbstbstbstb.
A kötet azt ígéri, zömében elsőként itt közölt dolgozatokat kapunk, ha ez nem is igaz, legalább tényleg mind friss, 2012-es előadások, előszók vagy valóban elődleges frissességűnek tűnő publikációk, kár, hogy nagyon nem passzolnak össze, s mint említettem már, erősen resztli jellege van.
A kötet első felét kitevő „tanulmányok” (a polgárosodásról és a Monarchiáról) leginkább csak iskolás leckefelmondások, egy szemináriumi dolgozat is alaposabb, részletgazdagabb, nyelvezete és a részletek összefésülése pedig arra utal (na jó, nem túl sok esetben), senki nem merte lektorálni a Habsburg Intézet dirigensének kéziratát...
A monarchia gyarmatpolitikájáról közölt (jobb híján nevezzük így,) esszé roppant érdekes, de csak egyszerű kompilációnak tűnik a lábjegyzetekben – általában csak ajánló jelleggel – közölt forrásmunkák nyomán. (Ajánlom ezekből: Nagy Miklós Mihály: Egy elmulasztott történelmi lehetőség - az osztrák-magyar gyarmatosítás, In: Közép-Európai közlemények, 2010/3.) Vagy lásd a téma egyik szeletét egy blog "képeskönyvében":
Az egykori osztrák-magyar koncessziós terület Tiencsinben napjainkban
(via Falanszter.blog.hu)
A második felében már van mire visszaemlékezni, de agyondicsérni ezt sem tudom, a slendrián, mindössze szórakoztató, de aligha tanító történelmi esszék felől a publicisztika felé mozdul el, ez sem szerencsés, cserébe egyre könnyebben ráismerünk a tévéműsorokban megismert szerzőre. (Új alkotmány, stb. témákban.) Itt nem azt mondom, hogy ne lenne igaza, ha nem is mindenben, de ha ilyen fokú hév munkál egy szaktörténész írásaiban, akkor előbb leesik a neve elől az hogy "szak-", majd félő, hogy szépen (csúnyán) lassan, fokozatosan az egész munkássága publicisztikai patinát kap.
A legérdekesebb sztori egyébként, amit nem is lábjegyzetel meg, alighanem fejből nyomta ezt is, mint sok mindent a könyvben, a húszas évek színházi életéhez kötődik: a konzervatív miniszterelnök felesége, Bethlen Margit egy igen fura színművet írt, melyet be is mutatott a Vígszínház, és nem is az a fura, hogy gyorsan megbukott, hanem a témája: „A szürke ruhá”-ban egy impotens-gyanús férj szeretőket kerít a nejének, hogy ezzel segítsen legalább formálisan megtartani az asszonyt… (p91.) *
* p.s. - hááát, nem teljesen így volt...
Gerő András (1952-)
![olvastam még [201801]](https://m.blog.hu/pa/pavelolvas/image/.external/.thumbs/1ebdc6931b84b14c6b1fa811e379f754_669ba6b3c379af695492e9efd7630b86.jpg)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)