Agatha Christie és a gyilkos szándék [Agatha Christie's murder in the making, 2011] ford. Siklós Márta
Európa, 2012.
író / krimi / Nagy-Britannia / műelemzés / hagyaték / filológia
Ja, néha eléggé túl szöszkölődő, megmutatja – pedig eléggé hihetetlen –, hogy a filológia unalmas is tud lenni, de azért összességében érdekes.
Andreas H. Schmachtl: Alma Magdi - barát a bajban [Tilda Apfelkern: Du bist stark, so wie du bist!, 2008] ford. Szalay Zsuzsanna
General Press, 2013.
német / gyerek / képeskönyv
A horrorisztikus Grimm-mesék ellentéte: egér-mackó párosunkból az utóbbi olyan gyenge idegzetű, tkp. már neurotikus (viharban a szőnyeg alá bújik és karúszóval kel át a pocsolyán), hogy ez talán többet árt a gyermekolvasóknak, mint az említett véres-rémisztő Grimmek. Persze mindettől eltekintve: rém cuki.
[4]
*
Huszadik századi cseh novellák - cseh dekameron
összeáll. és szerk. Vörös István
fordítói Beke Márton et al.
Noran, 2006
lásd mint fent
Olvasni szenvedés a sok gyenge darab miatt, kevés benne a neves „klasszikus” és kevés a kortárs, főleg a 20. szd. első harmadából válogattak, nálunk ez nem lenne baj a Nyugat miatt, de úgy látszik a csehek a New York kávéja helyett csak sörözni jártak, ami persze nem baj, ők jártak jobban. Ráadásul a sört csak isszák, alig írnak róla (legalábbis ebben a válogatásban – bár akad egy darab, amiben a Prazdrojtól végre nyugodni tér az addig minden sörgyári munkásra frászt hozó rendőrszellem…) Nem volt hozzá türelmem, átlapoztam, biztos a legjobbakat hagytam ki…
(csak beleolvastam)
[3,5]
*
Nézd, Prága! - magyar írók és a cseh főváros
szerk. Csémy Tamás és Simkó György
Eri, 2009.
magyar / novellák / kispróza / részletek / vers / antológia / Prága / album
Elég vegyes. Az, hogy örömükben még verset is írtak a magyarok (a századelőtől Karafiáth Orsikáig) az arany, a száztornyú (és az ezerkocsmájú) Prágához és Prágáról, az nem csoda, itthon lassan a Kőbányai világos savanyú bűze ülte meg a Kárpát-medencét, meg ugye a történelem: pl. míg nálunk még reménytelen szövetségeket kötögetnek a török ellen, odakint megnyílik (és történelmet ír) az U Fleků (anno domini 1499.)
De egy-két dologért csuda egy könyv: a régi Prága fotóiért, a szavakba öltött néhai utiképekért – és hogy békésen elfér benne egymással sőt egymás szomszédságában Kertész Ákos és Bayer Zsolt… Az antológiák (meg a jó sör) csodája ez…!
(csak beleolvastam)
[4]
*
Agatha Christie: A Bertram Szálló
[At Bertram's Hotel, 1965] ford. Bart István
Európa, 2012, cop. 1969.
angol / krimi
"-Nem hallgatóztam. Nyilvános helyiségben történt…" – így mentegetőzik Miss Marple, aki korát erősen meghazudtolóan vagány: nem hallgatózik, csak jól odafülel mindenre, ha kell, a táskáját borítja ki, csak hogy infókat szüreteljen a kedves vénkisasszony.
A Bertram szálló jelenetei gyönyörűek (meg az a húzás is, ahogy a turistákat beeteti az igazgatóság), szinte az Edward korba hoppanálunk, ahogy belépünk a szalonba, de csipkefinom regény ez a karaktereivel is (pl. Henry, a karót nyelt főinas; a tökkelütött, a hóbortosságig szórakozott Pennyfather kanonok, stb), vagy azzal, ahogy Lady Agatha majd' minden szereplőt beszitál a gyanú finom porával, mint amiképpen a szálló mélyén a hotelszakács a kuglófot vaníliás porcukorral. (Már ha tartanak ilyet is, mert az ánizsos és a vajas aprósütemény jobban fogy.)
A megoldás felét még a legvége előtt kitaláltam, de nem nagy érdem ez, még idáig is az orromnál fogva vezetett a drága Agatha.
[4,5]
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)