



dán / kortárs / krimi
Pedofília és önbíráskodás: e két kulcsfogalom köré készült ez a dán négykezes krimi. A feszkó természetesen tovább gyűrűzik a dán rendőrség köreibe: ott sem mindenki biztos benne, hogy meg kéne találni a pedofilokat kivégző brutális gyilkosokat. És újabb eseményszál: hogyan is használja ki egymást a média és a rendőrség. Jók a témák, szerzőpáros alighanem meglovagolt egy aktuális médiahullámot, pár éve biztosan a gyermekpornó elleni kampány szólt minden dán hullámhosszon.
Regénynek ugyan nem kiemelkedő, de nevezhető tisztességes iparosmunkának. A [majdnem] 4*-t (négy alát) az említett társadalmi katyvasz jobbára sikeres megjelenítéséért kapta. Meg a két vén csataló, a nyugdíjba ment és a helyére került, de alig kevésbé vén főnyomozó szópárbajai is megérnek egy olvasást. A kiadó folytatást ígér, meglátjuk, mi lesz belőle.
[3/4]
*

[Breakout, 2002] ford. Krommer Balázs
Sorozat Kv., 2013.
angol_usa / kortárs / krimi
Folyamatos menekülés és gengszterbecsület. Iszkoláseposz.
Igazából csak azért kezdtem bele a Parker-sorozatba, mert leesett, szinte véletlenül, az egyik borítóról talán, amin Mel Gibson feszít, hogy egyik legkedvencebb gengszterfilmem egy Stark-történetből született (Visszavágó)
Csak hát ugye nem ebből. Nem volt a legjobb kezdés, kissé vontatott a történet, Parkert már az elején elkapják, börtönbe kerül, ahol gyorsan csapatot szervez, megszöknek, újabb balhék következnek, betörnek, aztán kitörnek, aztán megint be- és ki, kész Zrínyiász a négyzeten.
Ami Parkert (talán) egyedivé teszi – most már tudom, a másodiknál járok –, az a könyörtelen profizmusa, azonnali reakcióképessége bármely helyzetre, a tökéletes előkészületek és az ugyanolyan kivitelezés. (Ami kissé meglepő, ha a visszagondolunk a Visszavágó folyamatos rögtönzéseire.) És ami még kiemeli a hozzá hasonlók közül: a betyárbecsület hiszekegyje, amire már utaltam, ráadásul éppen ő az, akivel szemben ezt nem mindig tartják be, hát, ők is pórul járnak.
Aki még csak ismerkedik Parker kalandjaival, ne ezzel kezdje, mert csalódás lehet, hanem mondjuk a feszes tempójú és sokkal jobban megírt Mindent vagy mindent-el:
Stark, Richard: Mindent vagy mindent
[Flashfire, 2000] ford. Illés Róbert
Sorozat Kv., 2013.
[4]
Parker nevű gengszterünk is efféle precíz terminátor, mint az eddigi filmbeli Statham-karakterek, bár emberközelibb, és még véletlenül sem megy el a Magasfeszültség komédiájának irányába, sőt éppen ebben a részben hús-vér ember, nem csak egy duracell kaszkadőr, nem csak egy mefoghatatlan árnyék, lesz tekintete is, még a szemébe is nézhetünk, akár bele is borzonghatunk, mint a helyi kopó, pedig Parker ekkor éppen egy hátulgombolós köpenyben fekszik kiterítve a kórházban, mert keresztüllőtték, de aztán feltámad. Csak neki nincs erre három napja…
A történet amúgy dióhéjban: P.-t átcseszik a társai, és ő egy kis apróval ott marad az út szélén. A könyv inenntől lehetne akár életvezetés-tanácsadás is: ha a földre kerülsz, szedj fel onnan valamit… Először is – senki se csinálja utána otthon! felirattal kéne ellátni a regényt… – egy földgyaluval vagy mivel betör egy fegyverüzletbe, a zsákmányt oly ügyesen fialtatja (rabol, rabol és megint rabol), hogy Marx felsírna a gyönyörtől az eredeti tőkefalhalmozás ezen egyéni példáját látva. Aztán Parker felszerelkezve és kiöltözve a fiúk nyomába ered, mert tudja, nagy bulira készülnek, és nem akar lemaradni a jussáról.
Persze útközben lesz egy rakás komplikáció,de épp ilyenkor mutatkozik meg Parker nagysága, helyzetmegoldó képessége, amiért a 'börtönegyetemeken' kötelező spec.koll. lehet a összes Stark-krimi. Rideg és számító, mint egy légkondicionált szerverszoba, és sosem ont vért szórakozásból. Nem azért, mintha bármennyire is értékelné mások életét, csak nem akar a takarítással időt töltetni. Valamint újabb részleteket tudunk meg élete nőjéről, persze csak kis dózisokban adagolva az infó, hogy kitartson mind a 24 részben… És ha már nők: további komplikációként e részben újabb nő bukkan fel, egy csinoska ingatlanügynök, na őt domborítja a filmben Jennifer Lopez…(Jellemző a mozira, hogy míg a könyv teljesen a fantáziánkra bízza azt a jelenetet, amikor Parker levetkőzteti Leslie-t, hogy lássa, be van-e drótozva, azt a film nem bírta kihagyni...)
Aki ismeri Lawrence Block szórakoztató krimijeit, szereti annak félig sötét, félig fehér figuráit, az sejtheti miről beszélek: ha az írói nagyság a karakterteremtő képességen méretik le, akkor Richard Stark, akarom mondani Donald E. Westlake - fél lábbal, mert a másikkal folyton sántikál valamiben - ott van az igazán nagyok közt.
*
Tiszta Mad Max ez a világ, élethalálharc a fekete aranyért a sivatagban, a lepukkant város és persze az országutak mellett másik helyszínünk egy igazi Golgota: egy óriási koponyahegy. Remek az indítás, a félkarú, féllábú és félszemű vén benzinkutas a zsörtölődéseivel… És ez a transformers-szerű, gépezetté vált világ, legalábbis az új szekta, a Slusszkulcs klán tagjainál, ahol a sminket flexszel csinálják, és ahol a féltengely az axis mundi, a sebváltó a jogar és a felni a korona, és az imákat a dűznihez rebegik… És motorolaj a misebor :D
A képi világ nagyon eltalált, még az emberi arcok (kivéve a fiatal nőkét) is egy roncsderbit idéznek, vannak benne remek poénok, szóban, képben egyaránt.
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)