Pataki Ferenc (1928-): Hosszú menetelés - a Fidesz-jelenség : társadalom-lélektani vázlatNoran Libro, 2013.
pártpolitika / Fidesz / Magyarország / rendszerváltás / ezredforduló / esszé
Igénytelen és okoskodó, éppen mint a megidézett és hivatkozott Debreczeni József, kaphatna némi plusz farokcsóválást (3,5 csillagot), lévén néha beletrafál, de ezek már közhelyek, bármely 'ballib' publiciszta leírta már milliószor, kár volt a papírért. Igazságai féligazságok, mindegy, a legtöbb olvasó jóllakik velük, nem kéri a másik felét, ez csak újabb napi betevő és csócsálnivaló az árok egyik az oldalának, Debreczenivel már eléggé minősítettük (meg ő is magát), de hogy a pandantja is itt legyen: kb. Fricz Tamás ilyen 'bölcs' és unalmas a másik táborban.
Ha már a fidesztől habzana a szánk, akkor sokkal jobb időtöltés Parti-Nagy Fülkefórja, az pazar telitalálat, és nem is pénzkidobás (na nem mintha ezt megvettem volna).
[3]
*
Janusz L. Wiśniewski (1954-): Intim relativitáselmélet [Intymna teoria względności, 2005] ford. Mihályi Zsuzsa
Typotex, 2013.
lengyel / kortárs / elbeszélés / karcolat / természettudomány / etika / ezmiez?
Kis koejjósított természettudomány, csipet tudománytörivel (pl. a heroin és az aszpirin műhelytörténete), de tudósként sem a ráció az istene, nem tennék indexre a jezsuiták, a kirakatba annál inkább (szerzőnk jó lengyel, izmos katolikus), pláne hogy egyik fejezetében hallatlan érdemként mutatja be, hogyan húzzuk el minél hosszabban a haldoklást – persze a másét.
Kinézetre tetszetős, de szellős helyett inkább huzatosnak nevezném – szentimentális utazás a szeretet vegyi képletének nyomában.
Vény-re még nem adják ugyan, de házilag is kinyerhető, csak figyelem és nem technológia kérdése. Alapanyagai minden háztartásban fellelhetők, az örökségkén kapott és a home made az igazi, bár kufárjai mindig voltak és lesznek, egyesek házalnak is vele, sőt könyvet is képesek írni róla.
Ellenőriztem: tényleg Coelho-kompatibilis: egyforma a méretük (bár ez intim adat, pletykás leszek: 20 cm), jól elférnek egyazon polcon.
Kinézetre tetszetős, de szellős helyett inkább huzatosnak nevezném – szentimentális utazás a szeretet vegyi képletének nyomában.
Vény-re még nem adják ugyan, de házilag is kinyerhető, csak figyelem és nem technológia kérdése. Alapanyagai minden háztartásban fellelhetők, az örökségkén kapott és a home made az igazi, bár kufárjai mindig voltak és lesznek, egyesek házalnak is vele, sőt könyvet is képesek írni róla.
Ellenőriztem: tényleg Coelho-kompatibilis: egyforma a méretük (bár ez intim adat, pletykás leszek: 20 cm), jól elférnek egyazon polcon.
[3,5]
*
Barnás Ferenc (1959-): Az élősködő Kalligram, 1997
magyar / kortárs / regény
Az elme tükörterme
Nagyon kemény dió. De megéri feltörni, bár foggal nehéz, másod pedig nincsen, az elme tükörtermében jársz, megsokszorozódnak a szereplők is, a Férfi és a Nő, tulajdonképpen így lesznek négyen legalább, ha skizoidok a főszereplőid, nem kell tolsztoji szereplőgárdát alkalmaznod, akár két alakkal is benépesítheted a regényed…
Az elme tükörtermében járunk és szép lassan törjük össze a tükröket, hogy megtudjuk, melyik vagyunk mi, legalábbis szinte ilyen táncot járnak a hőseink, néha magam is eltűnődtem, hányan is vannak, nem egymást gondolják-e. A késő esti olvasás nem segíti a tiszta megértést, bár némi álomittasság lehet, mégis megágyaz ennek a túlzottan is artisztikus műnek, melyben József Attila Ódájával felérő szerelmes-szeretkezős sorok bújnak meg, de mindig rémületes az ébredés is ezekből, pl. mikor a kórboncnok kezeit megpillantva a nőnek eszébe jut a férfi munkája és vége lesz a csodaszépen megírt jelenetnek, stb.
Túl artisztikus, helyenként borzalmasan kimódolt, máskor álomszép prózai strófák közt úszik a tekintet, legszívesebben újra meg újra megforgatnánk a regény szövetét, ez most a színe vagy fonákja?, itt is csomók, meg ott is, mint egy perzsaszőnyeg hátulja vakoknak olvasni, így kóválygunk ebben a ködös tudatgomolyagban, nem mertem lehúzni négy alá, pedig összességében nem profi munka, de olyan tehetséges, hogy lám, három nekirugaszkodással később (Bagatell, Kalligram, 2000; A kilencedik, Magvető, 2006) már Aegon-díj pottyant az író nyakába. (Másik halál, Kalligram, 2012).
Nagyon kemény dió. De megéri feltörni, bár foggal nehéz, másod pedig nincsen, az elme tükörtermében jársz, megsokszorozódnak a szereplők is, a Férfi és a Nő, tulajdonképpen így lesznek négyen legalább, ha skizoidok a főszereplőid, nem kell tolsztoji szereplőgárdát alkalmaznod, akár két alakkal is benépesítheted a regényed…
Az elme tükörtermében járunk és szép lassan törjük össze a tükröket, hogy megtudjuk, melyik vagyunk mi, legalábbis szinte ilyen táncot járnak a hőseink, néha magam is eltűnődtem, hányan is vannak, nem egymást gondolják-e. A késő esti olvasás nem segíti a tiszta megértést, bár némi álomittasság lehet, mégis megágyaz ennek a túlzottan is artisztikus műnek, melyben József Attila Ódájával felérő szerelmes-szeretkezős sorok bújnak meg, de mindig rémületes az ébredés is ezekből, pl. mikor a kórboncnok kezeit megpillantva a nőnek eszébe jut a férfi munkája és vége lesz a csodaszépen megírt jelenetnek, stb.
Túl artisztikus, helyenként borzalmasan kimódolt, máskor álomszép prózai strófák közt úszik a tekintet, legszívesebben újra meg újra megforgatnánk a regény szövetét, ez most a színe vagy fonákja?, itt is csomók, meg ott is, mint egy perzsaszőnyeg hátulja vakoknak olvasni, így kóválygunk ebben a ködös tudatgomolyagban, nem mertem lehúzni négy alá, pedig összességében nem profi munka, de olyan tehetséges, hogy lám, három nekirugaszkodással később (Bagatell, Kalligram, 2000; A kilencedik, Magvető, 2006) már Aegon-díj pottyant az író nyakába. (Másik halál, Kalligram, 2012).
[4]
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)