Erdős Virág: Ezt is el
Magvető, 2013.
magyar / kortárs / vers
[4 kilógó versláb]
"...viszem a tutit viszem a gagyit
viszem az otthonkában utcára tett nagyit
megannyi némán átbliccelt évet
elviszem magammal a szentendrei HÉV-et
viszem a bölcsit viszem a temetőt
viszem a csokoládébarna bőrű szeretőm
kicsit a nyarat kicsit a telet
viszem a mindörökké-Moszkva-Moszkva teret"
(egy neten kerengő szövegváltozat, a kötetben máshogy szól)
Alig volt benne számomra új vers – vagy csak sokat láttam szerepelni élőben és a lapokban Erdőst? Szóval inkább ez az apokaliptikus összhatás az, ami még fogva tart, nem is maguk a versek, ezek a megafonos slampoézisek, ezek a kőkemény megmondós, helyenként viszont igencsak hisztérikusra hangolt, prófétanőcis jeremiádok, közéleti-közterületfoglalós, géppuskaropogásszerű (kukafedőcsattogós) klapanciák.
Mert megafonköltészet ez – nagyon is találó a borító fülén a szerző fotója: mikrofon előtt áll, arcát eltakarja a szövege… A ritmust mintha kukafedő-kasztanyetta adná, közben a mentális közterületek légszomjával küzdve meg-megbotlik a versláb, de felkél és újra lépked, cipőjét is a rakparton hagyja, és olyan búvalbélelt, szinte magára zárja a vagonajtót.
Szándékosan vagyok ilyen profán, akárcsak Erdős, engedtessék meg, hogy ne essek hasra minden rigmusa előtt (nagy divat ez ma), mint pesti ember a kutyaszarral bélelt kátyúkban.
Mert bizony néhol gáz, ahogy aktuálpolitikákat visz bele a túlzások nélkül is épp eléggé siralmas honfibúba, a szarral és/vagy bankóval vastagon kibélelt közállapotokba. Csak pár álságos torzítás: Bor és Abda, a vagonok (Van egy ország) és a vascipők (ami meg éppen a kedvencemben szerepel). A kanadás metafora - mert átvitel, erősen, legalábbis tér-idő (v)iszonylatban - meg nem csak kisiklás már, de egyenesen vakvágány, nem jó helyeken olvasott utána, csak beszopta a terjesztett hisztit. (A leleplező kanadás cikkek mellé ajánlom még a másik oldalisággal nehezen vádolható Seres László friss cikkét Mohácsi Viktóriáról…)
De lelke rajta, nem először és alighanem nem utoljára rezonál túl erősen a jelenre Erdős aktuális kötete. Mert hibáival együtt is erős, aktuális kötet ez, mentálhigéniai közállapot-jelző, annak is riasztás, a legmagasabb fokú (vörös) riasztás már. Mert itt már tényleg nincs semmi, ami ne lenne el.
Erdős Virág (1968-)
"viszem a mindörökké-Kossuth-Kossuth teret"
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)