Viktor Szuvorov: Öngyilkosság - Miért támadta meg Hitler a Szovjetuniót?
Kairosz, 2013.
történelem / második világháború / hadtörténet / Németország / SzU / Sztálin / Hitler
[3/4 betárazott katyusa]
A németek a világ legkorszerűbb haditechnikájával szinte éppoly könnyedséggel gyakták le a Szovjetuniót, mint amiképpen szétszabták Lengyelországot annak előtte. A gyors német sikerek titka, hogy a SzU nem volt felkészülve, mert Sztálin önteltsége miatt nem hitt még saját kémeinek sem. A kor legprofesszionálisabb hadseregét, a Wehrmachtot csak az orosz tél állította meg és kényszerítette hátrálásra.
Na ezek azok a lózungok, amiket az egykori (nyugatra menekült) katonai hírszerzőből lett hadtörténész Szuvorov (avagy V. B. Rezun) pontról pontra megcáfol. Éppen az ellenkezője igaz mindennek, állítja.
A kötet alaphangon sajnos a pamfletjellegű KIABÁLÁS, Szuvorov néha szinte öklöt rázva okítja ki képzelt vagy éppen megnevezett ellenfeleit (főleg persze orosz hadtörténészeket, a moszkvai akadémikusokat és más hivatásos mellébeszélőket). Nem túlzás, hogy kiabál, mindvégig vitairat stílusú könyv ez, néha érződik benne némi sértődöttség is, ő maga emlegeti fel, hogy a szakma egy része mennyire kineveti őt otthon. A kiabálós nagybetűs írás elég kínos néha, meg még tegezi is az olvasót, és szinte vállon vereget néha, de (még ha nehéz is) felül kell emelkedni ezen – épp mint a német légiflottának a háború második felében, üzemanyaguk fogytán…
Szóval, eltekintve ezektől a helyenként összesűrűsödő pamflet-gócpontoktól a szövegben, egy végtelenül alaposan felvezetett érvrendszert kapunk arról, hogy a fenti közhelyparádénak egyetlen pontja sem állja meg a helyét – semmi sem úgy van, ahogy még az iskolában tanultuk. És a gondolatfüzér végén egy igen meglepő állítás lapul. Ami kissé felülírja a 20. századról, azt hittük mostanra megállapodott képünket.
(via)
németek katonák az orosz fronton
Szóval a fentiekkel szemben a tények:
A Szovjetunióé a kor legkorszerűbb és leghatalmasabb hadserege volt, legalábbis minden olyan fegyvernemet tekintve, amely később eldöntötte a világháborút, ez pedig a páncélosok, a tüzérség és a légierő. Nagyságrendekkel nagyobb számban álltak a rendelkezésükre már évtizedek óta olyan fegyverrendszerek, amelyek mindvégig magasabb szintűek volt a németekénél: ágyúk (tarackok), tankok ill nehézbombázók és vadászgépek tekintetében egyaránt. (A könyv tele hadászati típusnevekkel, rövidítésekkel, a hírhedt T-34-es talán még a ma ártatlan olvasójának is mond valamit, na de ez csak a belépő ide, csak úgy röpködnek a rövidítések, a betűszók a szövegben, mint katyusából az rakéták.)
Szuvorov láthatóan igen büszke hazája hadseregére – arra már nem, hogy Sztálin és a rendszer mi minden másra alkalmazta mellékelen (népirtásra még a fegyveres erőket, és néha, mikor Sztálin államvezetői képességeit írja le, és bizony dicsérően, azt hitetnénk, maga is a régi rendszer embere, de tudnunk kell, valójában igen objektív e tekintetben, Sztálint egy kategóriába sorolja Hitlerrel, ne felejtsük, ő később megszökött innen (ld. az Akvárium c. könyvét, mely történet egyébként egymaga lemossa az összes debil James Bond-mesét). Minden sztálini rémtettől függetlenül még fűti a hazaszeretet (ezért háborús bűnösnek tart minden egyes német tisztet, aki hazája földjére lépett), mindezt első hallásra nehéz szétválasztania az olvasónak, pláne most csak egy reci olvasójának.Szóval, vissza a frontra:
Reális képet ad tehát a Vörös Hadseregről, és még inkább a Wehrmachtról: ezt viszont sokkal alacsonyabb nívóra helyezi, szerencsétlen, ostoba vezérkar és gyengén felszerelt haderő képe bontakozik ki a szemünk előtt, de nehogy azt higgyük, ez publicisztikai általánosítás csupán: ritka alapos, tényszerű, mégis olvasmányos stílusban elemzi mindezt (még ha nem is igazi szakmunka azok lábjegyzet-tengerével, inkább csak egy népszerűsítő törikönyv esetleges forrásjegyzékével a sorok közt.)
(via)
németek katonák az orosz fronton
És a könyv végére érkezve egyszer csak kimondja, ami már megfogalmazódik lassan az olvasóban is: a németek csak azért támadták meg a SzU-t, mert megneszelték: éppen hogy Sztálin készült támadásra Európa felé.
Az óriási hadtápellátórendszer már készen állt, a lengyel és román határhoz közel, s éppen ezért irdatlan mennyiségű hadizsákmányt szereztek a németek már az első napokban: ezernyi tonnákat lőszerből és emberi ellátmányból, és a támadásra (igen, támadásra és nem védekezésre – ezt is jól bemutatja, jelentős a különbség) felszerelt szovjet csapatok is állomásoztak már a besszarábiai és más keleti határ közelében, de ezekből gyorsan német hadifoglyok lettek.
Akiket csak azért nem riadóztatták ama ’41 júniusi napon, mert Sztálin egyszerűen tényleg nem hitt a kémektől és mindenfelől áradó jelentéseknek, hogy Hitler tényleg támadásra készül – de nem elbizakodottságból, hanem csak mert még Hitleréknél is jobban tudta, hogy erre egyszerűen nem alkalmas sem Németország ereje, sem az egyelőre még fényes páncélzatú Wehrmacht, és öngyilkosság volna megindulniuk keletre. (Igaza lett.) Hitlerék is tudták, hogy kényszerhelyzetben vannak: ám gondolták, jobb ha ők lépnek először, mintsem hogy rájuk ront a Vörös Hadsereg, ki tudja, hol állítanák meg őket, és a védekezés több erőt kívánna, mint egy - remélt - villámháború. Tizenkilencre kellett lapot húzniuk: gyorsan kellett lépniük, ezért is nem volt felkészítve a német hadsereg az orosz viszonyokra, ezért meneteltek aztán át nyári egyenruhában a télbe. Nem azért, mert állítólag három hónapra tervezték a hadjáratot. Nem Blitzkrieg volt ez, hanem, kényszerű, elkapkodott „ellentámadás”.
(via)
németek katonák az orosz fronton
Persze azért nem sajnáltatja a németeket. Nagyon, nagyon átformálja ám a végtelenül precíz, hatékony német seregről eddig alkotott képünket – amit alaposan befolyásoltak pl. a háborús filmek is: fenéket volt az annyira erős és modern, a hírhedt precíz és csúcsfegyvereik csak a háború végére készültek el, akkor is igen kis számban, egy átlagos katonájuk pl. századfordulós, első világháborús ismétlő puskával harcolt, első számú tehervontatójuk a ló volt, és híres páncélos hadtestjeikben is gyér számban voltak a modern csapatok, az új meg új „páncélos” hadseregek felállítása csak játék volt a számokkal, csak egyre hígították őket gyalogsággal, stb. stb.
(ps. Ha a szerző vezéreszméje nem is, de ez utóbbi tények azért elgondolkodtatóak.)
hasonló kötetei
Arra már nem tér ki pontosan, hogy szerinte mikor és hol, és meddig terjedően készült a Harmadik Birodalomra, egyáltalán Európára támadni Sztálin (Besszarábiát mondjuk emlegeti), gondolom, erre majd egy újabb könyvet épít.
Pár rokon témájú könyv, de főleg ezt ajánlom a két nagy pókerjátékos első laposztásáról:
![olvastam még [201801]](https://m.blog.hu/pa/pavelolvas/image/.external/.thumbs/1ebdc6931b84b14c6b1fa811e379f754_669ba6b3c379af695492e9efd7630b86.jpg)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)