
írta René Goscinny; rajz. Albert Uderzo
ford. Bayer Antal
Egmont, 2013.
*
És az egyik jelenetben, az arénában, a szerzők karikatúrái is el vannak rejtve!
És… bár nem dicsőség ilyesfajta szórakoztató művekkel szemben a történeti hűséget emlegetni, és megkövetelni, de legalább izé, koherens lenne a szöveg: a mindvégig vadászott sestertiusoktól maga a lábjegyzet is megírja, hogy bronz váltópénzről van szó, erre ugyanezen nyitott oldalon, pár centire a lábjegyzettől a kalózkapitány aranyról beszél, miközben jól láthatóan nem sárga, hanem fémszínű pénzérmékben turkál… De ez apróság, mondaná Bagatellix.
[4/5]
*
*

[The dice man, 1971] ford. Kovács Levente
Konkrét Kv., 2005. [2007]
angol_usa / kortárs / regény
Nagy rejtély számomra, mennyire önéletrajzi könyv, de szinte biztos, hogy nagy arc a szerző, és még ennél is bátrabb. Szeret provokálni, ha kockáztatni annyira nem is: mert ezzel a témával garantált a mindenkori könyvsiker, a kockavetéseiről pedig tudni kell, hogy mindig is óvatosan (pontosabban, az idővel egyre óvatosabban) állította össze a Kocka számára a lehetőségeket…
Én először dobtam tőle egy hátast, majd hatost, így végül is befejeztem, de meg kellett állapítanom, hogy túlírt és sehová nem vezető bölcselkedésbe torkollik. Szóval cinkes kicsit, de jó játék volt – egyszer.
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)