Timur Vermes: Nézd, ki van itt
[Er ist wieder da, 2012] ford. Nádori Lídia
Libri, 2013.
[szereplésenként 4,5 százalékpont nézettségi ugrás]
"– Mehmet – szólította meg nemzője a fiút, s közben rám mutatott –, ismered férfi?
A fiú szemében mintha felcsillant volna az értelem.
– Baszki, nanáhogy! Hát ez az a csávó, aki azt a náci témát nyomatta…
Na, legalább ennyi! Keresetlen megfogalmazás, annyi szent, de végső soron találó.
– Nemzetiszocializmus – helyesbítettem jóakaratúan –, vagy nemzetiszocialista politika, így is lehet mondani. – Elégedetten pillantottam Yilmazra.
– Már tudom. Ez egy Chaplin-imitátor.
– De durva! – kapcsolódott a beszélgetésbe a barátja. – Chaplin a tisztítóban!
– Neem – javította ki Mehmet. – Nem azt mondtam, hogy Chaplin. Hanem hogy egy olyan csávó, tudod, hasonmásversenyző."
"Széles körben elterjedt téveszme, hogy a vezéregyéniségnek mindent tudnia kell. Nem kell mindent tudnia. Még csak nem is kell a nagyját tudnia, sőt odáig mennék, hogy egyáltalán semmit nem kell feltétlenül tudnia."
Ez itt most csak első, felületes, igazi resztli-rovatba illő élménybeszámolóm lesz, ha időm engedi, nem csak blitzkrieg módon olvasom át még egyszer. Nos, ez bizony megérdemelte a propagandát.. ööö a reklámkampányt: egy csudajó, aktuális, helyenként ugyan ellaposodó, de remek paródia nem csak Hitlerről, de – főleg – a máról is.
"a megfigyelt iskoláskorú egyedek némelyikének szemében olyan szellemi takarékosság tükröződött, hogy már azon kellett aggódni, vajon mely hasznos tevékenységgel szolgálják majdan a társadalmat."
Hitler a mai Berlinben tér magához, utolsó élményei ködösek, csak számunkra sokat mondó, hogy benzinszagú a ruhája. Körülötte török kamaszok fociznak egy játszótéren, fel is adogatják a labdát a szerzőnek ezek a szituációk erősen, ügyesen teremt komikumot ennek a cégéres gazembernek az életéből.
"Ez irritál engem a legjobban a korán kelő emberekben: ez a förtelmes jókedv, mintha még reggeli előtt lerohanták volna Franciaországot. Holott többségük semmiféle tett végrehajtására nem képes, leszámítva ezt a visszataszító korán kelést…
…Én a magam részéről azt a nézetet osztom, hogy a pékeken kívül senkinek semmi oka a korán kelésre.
Ja, és a Gestapón kívül, természetesen, ez magától értetődik. Hogy eltakarítsák a bolsevista csőcseléket. Ha bolsevista pékekről van szó, akkor még korábban kell felkelni, és így tovább.
A Führer tömény komikum: rongyosan is Vezérként tetszeleg, nem veszi észre, hogy nem tisztelik, csak a „hasonlóság” miatt bámulják meg (sőt, a legnagyobb poénok egyike, hogy a tanulatlan kamaszokban csupán Chaplint idézi meg, Hitlerről nem is halottak). Magában tolja a rengeteg monológot, hogy kit miért fegyelmezne majd meg, látva ezt az elszabadult, szabados Berlint, meg a sok törököt, de azért néhány dolog megelégedéssel tölt el, főleg: a média. Mert a „Führer” manapság nem az SA és a Wehrmacht élén térne vissza a közéletbe, hanem először tévés műsora, majd saját médiabirodalma lenne…
"Mint megállapítottam, a televíziókészülék sok más termék eladásában is használatos eszközzé vált. Két vagy három csatorna is megszakítás nélkül vigéceket mutatott, akik éppen úgy viselkedtek, mint annak idején a vásárokon. Az ügyhöz illő könnyelműséggel nyomták el itt is a beszélő fecsegését a képernyő minden sarkában folyvást feltűnő, írott szövegek. Maguk a vigécek folyamatosan megsértették a komoly fellépés valamennyi alapszabályát, mi több, nem is törekedtek rá, hogy bizalomgerjesztő legyen a külsejük, ellenkezőleg, még az élemedett korúak is borzalmas fülbevalókat viseltek, mint valami utolsó cigány. Ráadásul a szereposztás az olcsó szemfényvesztés legrosszabb hagyományát követte: az egyik lehazudta a csillagokat is az égről, a másiknak pedig nem volt egyéb dolga, mint ott állni mellette a csodálkozástól leesett állal, és azt hajtogatni, hogy „Nahát!” meg „Hát ez hihetetlen!”. Színtiszta ripacskodás az egész, az embernek kedve támadt egy 8,8-as légvédelmi ágyúval belelőni a kompániába, hadd fröccsenjen a kamerákra a sok vér és bélsár ezeknek a pojácáknak a zsigereiből."
"No de tudjuk, mit várhatunk az újságjainktól. A süket írja, amiről a vak tudósít, a falu bolondja korrektúráz, a többi lap pedig változtatás nélkül átveszi."
"– Nem fogok megnyugodni – csaholta Wizgür, majd bökdösni kezdte a mellemet. – Te itt nekem nem fogsz tönkretenni semmit, barátocskám. – Úgy bökdösött, mint egy harkály. – Azt hiszed, bejössz nekik az idétlen Hitler-egyenruháddal meg a hű-de-kiszámíthatatlan dumáiddal, de azt mondom neked, hogy ebben nincs semmi új, ez lejárt lemez. Amatőr vagy. Tudod te, mit művelsz? Jössz, és beleülsz a készbe! Ebből nem lesz semmi, kedvesem, mondj le róla! Ha itt valakinek hívei vannak, akkor az én vagyok! Ez az én közönségem, ezek az én rajongóim, te pedig szépen lekopsz innét! Egy nyomorult amatőr vagy, úgy vagy szar, ahogy vagy, az egyenruháddal együtt. Menjél a sörsátorba a baromságaiddal, vagy a lőegyletbe. Nem lesz belőled semmi, én mondom neked! – Nekem nincs rá szükségem, hogy valamivé legyek – szóltam higgadtan –, néptársak milliói állnak mögöttem, akik. – Hagyod abba a faszságaidat! – süvöltött Wizgür. – Nem vagy adásban, majom! Azt hiszed, provokálhatsz? Nem provokálsz! Engem!! Nem!!!
– Hagyjátok abba – szólt emelt hangon Bellini őnagysága –, mindketten. Az világos, hogy ezt még alaposan ki kell dolgoznunk. Kell még egy kis finomhangolás. De alapjában véve nem is volt olyan rossz. Új volt, ennyi. Most szépen megnyugszunk, és megnézzük, mit mond a kritika.
És ez volt az a pillanat új életemben, amikor először voltam egészen bizonyos az elhivatottságomban."
A legpofásabb rész talán az, amikor Hitler ellátogat egy mai neonáci szervezethez és látva a rendelkezésre álló emberanyagot, majdnem kitér a hitéből… De éppen ez a megszállottsága az, ami mindig túllendíti a kényes helyzeteken, rendíthetetlen fanatizmusát a közönség, de még a producerei is csak szerepjátszó profizmusának tulajdonítják… mígnem lekopik róla a kosztüm és rajongói már tényleg kezdik önmagáért csodálni…
Nem feszengős, de néhol bizony zavarba ejtő könyv, anélkül hogy ostobán aktualizálni kellene. És egyáltalán nem píszí, hanem tabukat hanyatt döntő, igazi gondolatébresztő és egyben tényleg görcsmentesen szórakoztató olvasmány.
"A szociáldemokraták láttán könny szökött a szemembe, ha csak Otto Welsre vagy Paul Löbére gondoltam. Hazafiatlan gazfickók voltak mindketten, nem is kérdés, de legalább formátumos lumpok. A jelenkori német szociáldemokráciát viszont egy tál kocsonya és egy tojós tyúk vezeti."
Timur Vermes (1967-)
(innen: Ross könyvajánlójából)
![olvastam még [201802]](https://m.blog.hu/pa/pavelolvas/image/.external/.thumbs/0d6b1385828415e5b393b3d6fbe351bc_669ba6b3c379af695492e9efd7630b86.jpg)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)