Ugron Zsolna (1978-): Hét évszak - receptek és történetek Boook K., 2013.
szakácskönyv / album / Erdély (?) / memoár-kispróza
előtte:
Abban a reményben, hogy írni ugyan nem, de főzni talán tud.
utána:
Szóval, bár maga is állítja, hogy főzni alig pár receptúrát tud, mégis ő sertepertél minden étek körül a képeken – meg persze eldünnyögi, kitől hallotta, leste el a fogásokat. Summa summárum: ez az egyik legszebb, leggusztább szakácskönyv-album, amit valaha láttam.
A címbeli 7 évszakot meg a körítését eleinte kissé túlbonyolítottnak éreztem, de aztán „kimagyarázta” magát (bár azt a bizonyos, mindennél fontosabb hetedik lépcsőfokot nem említette), a receptek közé csempészett kisprózák mint jóféle parmezánforgácsok, jól passzoltak, a tálalt étkek csudásak, látványra és alighanem ízre is, és még nem szóltam a az album lényegéről: csodálatosan fotózott könyv, egyszerre szemet gyönyörködtetően és ínycsiklandó módon az. Nincs róla adat, ki a fotósa, alighanem egy egész stáb – a gasztro témákban gyorsan az élre tört Boook kiadó remekművet tett le a terített asztalra. (Ez már a harmadik olvasott Boook-könyvem, kedves kiadó, hahó, khm, nem akartok szponzor lenni...?)
Ugron családja boldog lehet ha mindezt a varázslatot nem csak a fotózás idejére teremtette meg nekik a szerző (alighanem és jórészt a férjeura számára készült, csak többet nyomtak belőle a kelleténél és a boltokba is jutott – az egyik utolsó desszertkép egy erősen dekoltált fotó lett…).
Sajnos kellő idő híján csak átfutottam rajta - mint citruskompóton a lobogóként belé nyársalt rozmaringágacska íze, de elfogadnám, na.
[*5]
*
Budapesti utcanevek : A - Z Teljes Budapest atlasz, régi és új nevek, utcanév-történetek
szerk. Ráday Mihály, az adattárat összeáll. Mészáros György és Ráday Mihály
Corvina, 2013.
helytörténet / Bp. / lexikon
Akarom!
Majdhogynem mint egy regény, úgy olvasható. Mint egy Krúdy- vagy Ottlik vagy (helyettesíts be szabadon, lehet Kondor Vilmos is) regény, ha megelevenedik…!
Viszont: nagyon hirtelen munkára vall, hogy számos esetben nem néztek utána, ki is az utca névadója, csak egy rút példa: az I. ker. Pauler u.-nál (1890-) a biztonság kedvéért kiírják mindkét Pauler életrajzát (1. Tivadar, +1886, bíró, miniszter; 2. Gyula, +1903, jogász, tört. stb.) Ennyi. Mivan? Netán mindkettő itt lakott? És ilyenből nem kevés akad… (Lehet, h erre is kitérnek a hosszú bevezetőben.)
Természetesen csak átnéztem, főleg a szürkével kiemelt belvárosi szócikkeket, melyeket összeolvasva egy pompás művelődéstörténeti útikalauzt kapunk.
Óriási, hiánypótló (összesítő) kötet, Ráday úr, ez megér vagy egy tucat Pallas-lándzsát! :)
Csak néhány csemege – Budavár környékéről:
-Színház u.: török időkben Bizánci utca, 18. szd.-ban: Lakatos ill. Karmelita u. is.
-Dísz tér: a törökök után még 1718-ban is „Pascha Platz”
-Corvin tér: 1984-. 1870: Mátyás tér, 1858: Capuciner Platz, 1696: „a mészárszéknél”
-Szabó Ilonka u. 1946- , 1879: Ilona u., 19.szd.: Helenen G.,
(Sz.I. +1945, operaénekesnő, a nyilasok innen hurcolták el, véletlen névazonosság, hogy szinte feltűnés nélkül elnevezhették róla)
-Tóth Á. sétány 1946-: gr.Bethlen I. bástyasétány 1931-, Bástya s. (1874), 18.szd.: „Bastei Promenad”
[*4/5]
(ebbe is csak beleolvastam)
*
Haygood, Wil (1954-): A komornyik - a történelem szemtanúja [The butler, 2013] ford. Zentai György
Gabo, 2013.
amerikai angol irodalom / fekete-irodalom / filmtörténet / izé
Egy nagyon gyatra, hevenyészett filmkönyv ez, bár a borító a könyvet magát egész feszes, faszályos ünneplőbe öltöztették. Csak őszre ígérik a sztárokkal zsúfolt (a főszerepben régi nagy kedvencem, Forest Whitaker) film premierjét, ezért nem is értem, mire fel ez a kapkodás a könyvkiadásban. Ennyire összegányolt munkát nagyon nem szoktam meg a Gabótól. (p.s. Hoppá, leesett, már megy a mozikban, vagyis tavalyra, 2013-ra vonatkozik az az ősz: vagyis nem előre dolgoztak kapkodva, hanem utólag, míg ki nem fut a film a mozikból… Eredményét tekintve tökmindegy.)
Most őszintén: amennyi infó rám ragadt a könyvet lapozgatva, annak a többszörösét begyűjthettem volna akár csak wikipédia szócikkekből is. Önismétlő, máskor meg zavaros, pl. ahányszor a tudomásunkra hozza fontoskodva, hány elnököt is szolgált ki ez a bizonyos fekete komornyik, Eugene Allen, annyira nem látjuk őt magát magunk előtt, hogy pl. milyen feszengés is lehetett évtizedeken át szervírozni, míg az ő polgár- (egyáltalán: emberi) jogairól diskuráltak az oválisban vagy egyebütt, büféasztalok mellett a Fehér Házban. (A filmben talán mélyebbre ásnak.)
Bizonyára derék, kedves, jóravaló ember volt ez a komornyik (elhunyt pár éve), és bizonyára nem véletlenül volt megbecsült személyzeti vezetője számos elnöknek, annyira, hogy olyan kitüntetésekben is része volt, melyet nem csak plecsnikben tűznek ki rá: hogy pl. vendégként hívták meg nemzetközi találkozókra. (Ez vagy a sznob etikett része Amerikában, vagy tényleg duhaj, orgiákba átcsapó partik felszolgálója volt, és ezzel fizették meg a tapintatát. Bocs, de annyira pikáns, kényes ez a téma, hogy nem lehet cinizmus nélkül tekinteni rá. A filmről amúgy előre tudható: az Obama-láznak megfelelően alighanem összenemzeti és demokrata populista, népnevelő giccsözönbe fog hajlani, kb. mint az Elnök emberei c. sorozat legájtatosabb jelenetei – mondom ezt úgy, az Aaron Sorkin-féle politikai operettnek nagy rajongója vagyok – voltam, bár mostanában kissé kritikusabban, de még mindig szimpátiával. Persze attól még lehet szép film: a legnagyszerűbb színészek fognak legalább öt elnököt megeleveníteni benne.)
Szóval, a téma, az tuti siker, és érdemes is lehet erre a sikerre – na de ez a könyv… füzetkének sem megy el a dvd mellé, mozijegy mellé odabaszott prospektusnak is gyenge. Ennél nagyobb pofon a kemény táblás könyvek társadalmai osztályának nem is adható (mert az: egy bekötött, sűrűn illusztrált újságcikk). Na mindegy, tudomásul vesszük, hogy a filmipar maga alá gyűrte a könyvipart (lásd a szolgálólányos latin mondást), mostantól még bizalmatlanabbak leszünk, ha egy könyvnek bármily köze is van ehhez az iparághoz.
Már a „könyv” szerkezete is kínosan zavaros: jól mondja egy molytárs, mintha csak egy hosszabb újságcikket böngésznék – valójában tényleg egy újságcikkből született a film is. Elmesélik nekünk az ötlet születését (többször nem is tudni, ki mesél éppen, van, akit csak a tartalomjegyzékben tünetnek fel, nem a szöveg alján vagy a címénél, brr), hogy miként találtak rá, felütve a telefonkönyvet, a fekete komornyikra (So cute! – hallom szinte a demokrata mádámok nyögelléseit olvasófotelekben).
A politikai hablatyot (derűs nyelvlapátolás a mindenkori White House felé) a filmes szakmai körbenyalások követik producerek és egyéb istállószemélyzetek körül, majd némi (hebrencs) filmtörténetet kapunk, „feketék a filmvásznon” (ill. a rendezői székben) témában.
Fertőző lehet a szófosás, elkaphattam a szerzőtől… Abba is hagyom.
[*2/3]
*
Ne várj tőle túl sokat, ezután nem fogsz csalódni benne :) Nem egy prózai remekmű, de csúszik, mint jó lenyalt nagykanál a vajban.
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)