Kästner, Erich (1899-1974): Münchhausen báró csodálatos utazásai és kalandjai szárazon és vízen nyolc történet
rajz. Walter Trier, ford. Rónaszegi Éva
Móra, 2014.
"A hangok befagytak a kürtbe! Most lassacskán felolvadtak, és ebből igazi asztali zene kerekedett."
(p43., Lovaglás az ágyúgolyón - és egyéb kalandok)
"– Báró úr! A kabát megveszett!"
(p25., Kacsák a madzagon és más vadásztörténetek)
"– Münchhausen, legyen szíves, gyújtson rám!"
(p18., A nagyivó tábornok)
[5]
*
Ferenczi Krisztina (1950-): Narancsbőr - az Orbán-vagyonok nyomában Tény Kft., 2014
Újabb riportkötet Fejér vármegye Döbrögijeiről.
Mivel 25 évvel a "rendszerváltás" (régóta nem tudom idézőjel nélkül használni) utánra már magasabb az ingerküszöbünk, mint ..., azt kell mondanom, nem is a korrupció tényleges mérték(telenség)e felháborító, ez a Lajtán túli, nem mellesleg posztszocialista (vö. "a szocializmusban az a legrosszabb, ami utána jön"), rendszerszerű, járulékos veszteségünk), hanem annak szemérmetlensége, kivagyisága (lásd csak a hűbérúri faizáson kapott nász-traktor esetét), pökhendisége. Ezek még a hübriszt is megközpályáztatva hordanák el, merő rutinból, mint a sódert.
A szoclibek ennél sokkal ügyesebben, ha nem is szemérmesebben, de profibban loptak. Na ja, nekik csak koalícióval lett meg a kétharmad, több volt a potenciális zsarolópartner saját elvtikéik közt, még több felé kellett osztani és papírozni. Urambátyámék elintézik egy bogrács mellett.
Kíváncsi vagyok, hogy ezt a rendszert, ami itt épül huszon éve, hogy fogja majd a jövő történésze nevezni, különösen, ha a feudális meg a hűbéri, a káder meg a nomenklatúra szavak már foglaltak. Plutoligarchia?
[4]
*
Moldova György: A nagy októberi összefogás
Szerzőnk annyira gyülöli a jobboldalt, hogy már önálló témának sem választja őket, ellenben éppen ennyire haragszik a másik pólusra, a baloldalként tetszelgő álbaloldalra. A sértett kádárista, a nosztalgikus őskommunista háborog benne, és lám, egy egész kis könyvnyi szatírát ütött össze haragjában. És persze buzgóságában, hiába ígérte, hogy most csak a baloldalt veszi célba, szép kis jobbhorgokat is kioszt. Összességében sajnos elég silány lett, alig akad benne egy-két poén - de a szándék értékelendő:
"Ha lesz majd térképed, keresd meg rajta Brüsszelt, New Yorkot és Tel-Avivot. Ha összekötöd ezt a három pontot, megbizonyosodhatsz , hogy egy háromszöget adnak ki és ez nem lehet véletlen."
(111.o.)
"– Nincsenek olyan sürgős dolgok, amelyeket további halasztással ne lehetne még sürgősebbé tenni! – jelentett ki Bajvan Violin."
(20.o.)
[3/4]
*
Fehér Béla (1949-): Jelenetek egy vakondűző életéből Magvető, 2013.
Könnyű desszert a Fehér Béla-menüben: míg a Kossuthkifli egy ínycsiklandó, de laktató főétek volt a szerző barokkosan gazdagon terített életművében (ahh, kéjes képzavarok!), most ez a cibált sorsú, könnyezve kuncogós életforgács-regényke egy gyümölcsös habcsók (négercsók, de tényleg az is van benne, na jó, inkább arab kuszkusz), vagy inkább huszár-legényke egy mézes(térd)kalácson?
Krúdyba és Cserna-Szabó Bandiba karol bele a szerző és beköszönnek Párizsba is (itt Rejtőbe és Radnótiba karolva járja a várost Bélánk*), fütyülnek, mint a szél – szoknyák alá is bekapdosnak, és ellenőrzik Radnóti híres járdaszeletét is, de inkább itthon taxiznak, kocsmáznak és persze füstölik ki – számla nélkül – a vakondokokat.
(*Páris, részlet)
"A Boulevard St Michel s a Rue
Cujas sarkán egy kissé lejt a járda.
Nem hagytalak el gyönyörű
vad ifjuságom, hangod mintha tárna
visszhangzana, szivemben szól ma még.
A Rue Monsieur le Prince sarkán lakott a pék."
Az olvasó kedve, mint a kenyér, meg lesz szegve. Nagyokat kanyarít majd a mosolyainkból a szerző, megteheti, azt is ő varázsolja a pofánkra. Aztán visszaveszi, amit adott. A pannon (derítő)medence életérzése árad a regény világából, jó- és rosszkedvre derítő a szagok a dohé, a cipőre kenődött kutyaszaré és valami egészen kelet-európai szagkevercs a maradék, amiért hazajárnak az idegenből is, de aztán éppen emiatt a rántott húsok odaégett prézlijéből és a linóleumot is felhólyagosító lábszagból álló elegy miatt újra felszedik a sátorfát honfitársaink és regényhős-pajtásaink.
[4/5]
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)