



Kiss Ottó (1963-): Szusi apó álmot lát
Baranyai (b) András rajz.
Móra, 2014.
Gyereknek túl felnőtt, humornak túl fekete, tréfának túl bölcs, de könyvnek képes - írtam az előző kötetre, ez most ismét nagyszerű: koravéneknek, örökké gyermekeknek való.
Szusi apó álmában - no és zsákruhában (szigorúan inkognitóban) Pestre vonatozik, de pontosabb úticél nélkül, elvégre ha előre eldönti, “a többi lehetőség vész el”. Rögtön az úton megismerkedik már az e-könyvekkel, igaz, ósdi mobiljára sehogy sem tudja felpakolni őket - de még okosodhat, bizakodik. Naivitására nincs szó: egy táskás szemű BKV-ellenőrről is azt gondolja: szegény, ő is biztos sokat olvas… Szusi apó megbírságolva is rendületlenül terjeszti a zent:
“Hetvenhét évének utolsó harmadát az erdőben töltötte, százszámra olvasott könyveket, ám a rigófüttyöt mégis képtelen volt megfejteni.
Szusi apó elgondolkodott. Mi végre hát a könyvek, mi végre hát a sok bölcsesség, ha még a rigófütty is titok marad előtte?
Pedig a legegyszerűbb dolgok egyben a legnagyszerűbb dolgok is. Ezt már jól tudta Szusi apó a könyvekből.”
Persze hiába zen nagymester, milyen mese az, ahol az álruhás királyt kirabolják (gyerekek!), és csak azért érhetett véget a mese, mert hatalmas bölcsességével, retúrjegyet vett, és hazatért, azaz felébredhetett végre.
[4/5]
*
Ohlsson, Kristina (1979-): Az 573-as járat [
Paradisoffer, 2012] ford. Erdődy Andrea
Animus, 2014.
svéd / krimi
Muszlim terror, emberarcú svéd zsaruk, öntelt és hisztérikus amerikai nemzetbiztonsági szervek, néha jól adagolt adrenalin. Nem számíthat spoilernek, ha elárulom: persze hogy nem lövik le a terrorgyanús gépet, mely az USA felé tart Svédországból.
Kissé túlírt, mindent kétszer mond el, kétszer mond el mindent, de az tényleg tetszett, ahogy az megrajzolja amerikaiak erősen titkolt freudi vonzalmát a káosz és főleg a hisztéria iránt.
A fiatal svéd írónő, aki pályafutása során pár évre belekóstolhatott a nemzetbiztonsági munkába, ha krimit nem is tud biztos kézzel írni, azt jól megmutatja, miféle emberi tényezőkön, kiszámíthatatlan esetlegességeken múlnak emberéletek ilyesfajta akcióknál. De ha tényleg ez a legjobb műve, mint ahogy ezt a fül említik, akkor nem szívesen veszem elő a többi krimijét.
[3/4]
*
Schein Gábor (1969-): Márciusban jaguárok? Rofusz Kinga illusztrációival
Móra, 2014.
"Virít még a begónia -de közel már az agónia"
(Párbeszéd, p20.)
Hogymivan?! Rég nem láttam ilyen - zömmel - béna gyerekverseket (na jó, akad ennél jobb is - főleg a rajzok.)
[3/4]
*
Konrád György (1933-): Itt, Európában Európa, 2014.
Tulajdonképpen csak beleolvastam, látva, hogy jórészt újraközölt, sőt újraírt kisebb írások egyvelege a kötet. De akad benne mindenféle jó is, a vén harcos, ha nem is árasztja a derűt, de az iróniát igen, ezt az idézet pl. meg kell osztanom, annyira tetszett (ez is egy átírt, már korábban is megírt "jelenete"):
"Mikor egy konferencián arról beszéltem, hogy a szabad ember művészete abban áll, hogy különböző énjeit, identitásait, hovatartozásai egymással összehangolja, egy izgatott német professzor egy cédulát nyomott a kezembe: >Az identitások pluralitása nem más, mint skizofrénia.< Jól van, professzor úr, mondtam neki."
[3/4]
[csak beleolvastam]
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)