Balogh Tamás: Ő volt Thienemann
Kijárat, 2013.
(Sálas könyvek 1.)
Thienemann Tivadart kevéssé ismeri utókora: a szellemtörténészek sorsa az lett, hogy kóbor szellemként bolyongjanak évtizedeken át - jórészt mindmáig. Egyáltalán, a csoportról is kevesen hallottak – mi az , hogy szellemtörténész?, afféle szellemirtók cserkészuniformisban, a Horthy korból? Szerb Antal, Kerényi (nem az, ez másik!), Thienemann mint az antik szellem vadászai a két világháború közt, nem lenne rossz filmplakátnak se.
Thienemann Tivadar (1890-1985)
„Irodalomtörténész, germanista, nyelvpszichológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Irodalomelmélettel, német irodalomtörténeti problémákkal, valamint a magyar-német irodalmi kapcsolatok történetével foglalkozott. 1922-ben megalapította a szellemtörténeti irány megismertetését és elterjesztését célzó Minerva Társaságot, melynek neves tagjai Szekfű Gyula,Gombocz Zoltán, Pauler Ákos, Horváth János, Zolnai Béla, Szerb Antal voltak. A társaság lépést tart a világ tudományosságának élvonalával, elsősorban a német szellemtörténeti törekvésekkel. 1922-1940 között kezdetben Horváth Jánossal, később egyedül szerkeszti a társaság Minerva c. folyóiratát. 1947-ben Belgiumba távozott, ahonnan 1948-ban az USA-ba, Bostonba költözött, ahol főként nyelvfilozófiai és nyelvpszichológiai kutatásokat folytatott.”
(okt.ektf.hu)
+1 életrajz: mek
Thienemann már 34 évesen akadémiai székfoglalót tart, Mohács és Erazmus témában, de nem csak a magas szférákban mozog: pl. azzal próbálja a közoktatás szintjét emelni, hogy asztallámpával egybeépített glóbuszt gyártatna és terjesztene el az országban. (Egy olyan korban, amikor még a rádió volt a média non plus ultrája, jelentős innováció lett volna a közművelődés terén. Persze nem valósult meg. Lásd p73.)
Elég vegyes a volt baráti kör: Szerb Antal, a holokauszt áldozata, de Rajniss Ferenc (?!), Szálasi leendő minisztere - magam is alig értem, és több zsidótörvény miniszterelnöke, Teleki Pál is ide tartozott. De őnála jelent meg pl. Prohászka méltán hírhedt Vándor és bújdosója is… Hogy ezt így hogy?
Először vitték őket - de aztán mentek maguktól is
(a kép forrása:
Imre László: A magyar szellemtörténet utóhullámai, irodalom21.hu)
TT Danubia kiadója akaratlanul is belekeveredett a politikába: terveztek pl. kiadni pl. Rommel életrajzát, legalábbis kényes dolog volt ez, mert mesélt volna benne Teleki, aki tudott Hitler ellenes merényletről, melyben egyre több forrás szerint, benne volt Rommel is, ha nem is tevékeny szervezőként, de hallgatólagos egyetértéssel. Majd Wallenberg is felhasználta a kiadót, ezért is adtak ki melléjük náci művelet is, hogy ne zárják be őket. (Elnézést a némi homályért, de ezek a sztorik nem voltak teljesen világosak a kötetben sem – lásd a kötet 137. lábjegyzetét.)
A kis kötet csak szeleteket mutat be Thienemann életéből és életművéből, pl. a német gimnáziumi tankönyveinek születését, vagy az Erasmus-vitákat (Erasmus-értelmezéseket vet össze), vagy azt a máig periférikus kutatási témát, melyben a holland-indonéziai kapcsolatok kutatásának eredményeit hasznosítaná a magyar történelmi kutatásokban („holland illetve magyar glóbusz”) – persze mindez így vázlatpontokba szedve elég furán hangzik, ugye. Fura az egész ember és életműve is. Eredeti fickó lehetett.
1946-os emigráns, mindene oda lesz.
"1946 telén, svéd vízummal végleg elhagyta Magyarországot. Igaz, távozási szándékáról saját bevallása szerint – nyilván elővigyázatosságból is – csupán egyetlen embernek szólt; nem zárható ki, hogy talán mégis számolt a visszatérés lehetőségével. A következő két évben Belgiumban, Hollandiában és Svédországban próbálta megvetni a lábát; tanított, előadásokat tartott, és több-kevesebb rendszerességgel küldött cikkeket és tudósításokat magyar témákról a Vrij Nederlandnak, Hollandiáról pedig a Magyar Nemzetnek. Legtalányosabb tudósítása Thomas Mann Amszterdamban címmel jelent meg (Magyar Nemzet, 1947. szeptember 14., vasárnap, th. szignóval). Thienemann-nak a vándorévekből viszonylag kevés írása maradt fenn; ezekből jól látszik, hogy szívesen stilizálta magát a Mohács után Magyarországot elhagyni kényszerült humanista-diplomata alakjába, aki menekülés közben arra is gondolt, hol szolgálhatja legjobban a műveltség fennmaradásának, az európai szellem egységének ügyét, s nem pusztán az életét vagy az egzisztenciáját igyekezett menteni. Thienemann, miközben a magyar renomé helyreállításán fáradozott, magához méltó munkát keresett német egyetemeken – de hiába hivatkozott arra, hogy nagy érdemei voltak a német kultúra terjesztésében és az elfeledett német vonatkozású irodalmi emlékek felkutatásában.
Helyzetét 1948 őszén kezdte teljesen reménytelennek látni; lelkiállapotát mutatja (és irodalmi párhuzamnak sem utolsó), hogy Amszterdamban utolsó pénzén felkeresett egy indonéz javasasszonyt, aki megjósolta neki, hogy egy héten belül meghívják Amerikába, ahol nem fog sok pénzt keresni, de boldog lesz. És valóban, a hetedik napon expressz meghívás érkezett egy kis College-ból: német neve alapján, találomra választották ki nyelvtanárnak egy ügynökség listájáról, ahol egyszer régebben leadta az önéletrajzát."
(Balogh T., Thienemann Tivadar Thomas Mann Amszterdamban című írása elé, Jelenkor, 2007)
Egyértelműen szakkönyv, amivel egy blogger sosem jár jól: a profi (megélhetési, hivatásos) filosz lenézi ezt a felszínes pofázást, a nem szakmabeli olvasók pedig - vagyis mind az egy tucatnyi civil - jó ideig vissza sem néz majd ide ennyi unalom után. Lehet, jobb lett volna egy az új Grecsót ajnározni, de hát ezt dobta a gép. Szóval szakkönyv, nem afféle bevezetés valamibe, inkább kivezetés a híres, két világháború közti szellemtörténeti iskola homályzónájából. És szakkönyv már csak azért is, mert evidensnek vesz olyasmit, ami a fent tárgyalt tudósok világának is az volt: a kiadónak eszékbe sem jutott ugyanis lefordítani a német nyelvű idézeteket.
Thienemann életművének igazi méltatást Balogh meghagyja az egyébként agyondicsért, szóval a blogban valamikor várható Dávidházi Péter-kötetnek (lásd alább). Ez a kis könyv nem lesz ugyan a TT-recepció záróköve, de roppant sok adalékot rejt, még a témában járatlanok számára is – mint nekem. Ez a kis szösszentés sem recenzió ám, annak is kevés, csak egy több hónappal korábban lefirkált olvasónapló jegyzetei nyomán felelevenített figyelemfelkelés a kötet iránt.
Figyelemre érdemes sorozat lesz amúgy ez a „Sálas könyvek” Kijárat, 2013-, sorozatszerk. Daróczi Anikó): a furának tűnő címet egyébként a Max Havelaar című regényből vették.
Thienemann Tivadar (1890-1985)
(via btk.pte.hu)
Olvasnivalók
Újabb részlet a kötetből: Balogh Tamás: Ő volt Thienemann, Holmi 2011. jan.
.jpg)
Az utókor címére : Thienemann Tivadar hátrahagyott életrajzi feljegyzései
sajtó alá rend. Koncz Lajos; jegyzet. és a névmutatót kész. Erőss Zsolt
Pro Pannonia, 2010.
(róla Rónay L. - nekem is megvolt, de csuda tudja, hol a jegyzeteim róla...)
&
Dávidházi Péter: Menj, vándor
Swift sírfelirata és a hagyományrétegződés
Pro Pannonia, 2009.
![olvastam még [201711]](https://m.blog.hu/pa/pavelolvas/image/.external/.thumbs/b9d2b282316ed0fcfc96f2cc3c446dfa_669ba6b3c379af695492e9efd7630b86.jpg)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)