Viola Szandra: Léleksztriptíz
Stádium, 2008
"Ide-oda lépdel a kétség.
Hintázik éjben a félelem.
Kicserepesedtem, sötétség:
kiszárad medrem, a végtelen."
(Álmatlanul)
Na, végre abszolváltam a saját köteteibe kötött pucér popsijával 15 percnyi hírnevet szerző (mégis: a mainstreambe költészetet hozó!), még igen hamvas (1987-) Viola Szandra első verseskötetét, hogy felkészülten várjam az ideit - és meg kell mondanom, rémisztően gyenge, nyögvenyelős írások. Ha szemét lennék, és még előítéletesebb, mint vagyok, azt mondanám, ennyire szart azért nem vártam. (Bocs, Szandra)
Stílusosan: versben is elmondjuk.
Nem véletlenül magánkiadás (még valami családi kft. is támogatta), gimnazisták firkálnak ilyeneket, hogy aztán saját tanáruk beszélje le őket és terelje más utakra, látva ezt a kínlódást. A kötet legértékesebb része a pár művészieskedő aktfotó, azokra büszke lehet majd ráncos vén banya korában, de ezek a poémák rémisztően amatőr cuccok, kínos volt kötetben, kinyomtatva olvasni. Különösen vicces volt ezek mellett, a fülszövegen látni, hogy Merleau-Ponty és mások nevével dobálózik… Remélem azóta sokat fejlődött.
Na még egy egy vers tőle, 2 in 1 - az akt az első kötetből, a vers már a másodikból származik - e második kötetről természetesen beszámol majd a blog is, amint megszereztük.
(via facebook)
Kedves Szandra, a képzavar még nem költészet, a pucérság még nem erotika, a nyirkosság még nem érzékiség. Az ihlet meg csupán egy rima: nem kell mindjárt az elsővel elmenni.
De hogy pozicionálni tudja magát, az kétségtelen :D
(képek: EP oldalán ülve: Viola publikus facebook oldaláról szedtem, Szőts mellett: a gugli dobta ki)
Esküszöm, reggel még úgy keltem fel, hogy nem írok nektek verset is:
Klapancia Viola kisasszony első abszolválása után
Íme a pőre költőnő,
a Viola Szandra,
aki előtt minden férfi
csak egy szalamandra:
átlapozva képeskönyvét
tűzbe menne érte.
Az írónő biz’ takaros
az olvasó meg tarka -
de ha férfi beleolvas,
leesik az álla -
pardon, a farka.
Végezetül új játékunk a szubjektív szófelhő:
(és rögtön egy javítás, csak hát macerás ez a szófelhőgyártás: mindjárt az első szókapcsolat helyesen: "engem ennél")
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)