Élet az óvóhelyen : vári ostromnaplók, 1944-45
szerk. Buzinkay Géza (1941-)
grafikák: Pfannl Egon (1911-1973)
Várbarátok Köre - Litea Könyvesbolt és Teázó, utánny. 2012. [2003]
Három napló az ostromlott Várból, sőt mindhárom az Úri utcából: Gr. Széchényi Viktor az Úri utca 52., dr. Ney Klára Mária a 19., és dr. Szaplonczay József a 7. szám "alól" - szó szerint, mert mindannyian a pincékbe menekülve próbáltak túlélni.
Megrendítő, mint minden háborús napló, idézhető szinte bárhol, különösen érdekes két mozzanat, melyet viszont, a részlet hosszúsága miatt inkább csak elmesélek: először, amikor a sziklakórház és csatlakozó járatait írják le: ahogy megszorultak a tömegek és a bűz, mert lefalazták a szellőzőt, és csak gyűltek a betegek és a sérültek, a víz és gyakran áram nélküli pincejáratokban...

A másik egy kissé szenzációszámba is megy: az ostrom végén a pincékből előmászó polgárok egy része ellepte az üres, romos miniszterelnökséget - ma a köztársasági elnöki palota -, és széthordták az ott még rejlő élelmiszerkészletet: többek közt húsz kilós zsírtömböket cipeltek "haza" (mindenki a maga pincéjébe) az addigra már a kenyértől is elszokott túlélők. Itt esett meg, hogy a kötet harmadik szerzője, Szaplonczay József neje a nagy keresésben valami péncélterembe tévedt és - mivel ő élelmet nem talált - egy konyharuhával letakart kosárral tért haza - ebben menekítette ki a magyar koronát...
Legalábbis ő azt hitte, mert ez "csak" az igazi hiteles másolata volt, mint utólag kiderült.
Hát ilyenek estek meg a túlélőkkel.
Idézeteim - az egyszerűség kedvéért fotózva, nem gépelve. (Miss Moneypennyt gépírni felveszek.)
Lamotték udvarába puska esett
Játszunk kenyérsütést!
Lógulyás
Pezsgőkút
Gránáttal egy fedél alatt
Minden iszony, csak a víz nem
Felszabadulás
"Kedves utódok!" (Szaplonczaytól)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)