+ |
|
Kosztolányi Dezső (1885-1936): Nero, a véres költő
(1. kiad. 1921) Digi-Book Mo. K., 2012. (ebook)
"Mit is kereshet egy költő bármilyen politikai táborban? Leült, nagyon leverten. Nem érezte magát többé költőnek. Élete olyan értéktelen volt, hogy szívesen odaadta volna akármelyik pártnak, ingyen."
"Az orvos a térdkalács alatt szakértelemmel kereste az eret, az élet fő útját, melyben a vér nagy csatornában rohan, hogy a kezében levő élesre köszörült pengével átvágja. Hamar megtalálta. Akkor nagy erővel belecsapott. Az ér, mely már elmeszesedett, érdes zajjal ropogott, mikor a kés fölnyitotta. Seneca a fájdalomtól sírva fakadt. Paulina és tanítványai is sírtak."
[4/5]
*
Singer, Isaac Bashevis (1904-1991): A szégyenfolt
[jiddis regény, a ford. a "Scum" c. kiad. alapján készült] ford. Szántó Judit
Fabula, 1993
[3/4]
*
Elekes Dóra: A muter meg a dzsinnek
Csimota, 2015
"Ügyeletes dzsinnek", meg minden.
Durva.
És hiába váltod vissza az üres üvegeket, nem tudod kirúgni a dzsinnt - átköltözik egy másikba.
[4]
*
Morris - Goscinny, René: Szögesdrót a prérin
(Lucky Luke 22.)
ford. Baranyi János
Pesti Kv. K., 2015.
[3/4]
*
Üdvözlet Szent Margit szigetéről!
magánkiad., szerk. Jaksics György
„Össze tudod rakni még a Margitszigetet?”
Mindenféle csoda a szigetről, melynek legalább annyi neve volt, ahány arca az idők folyamán: és ahányszor legyalulta a Duna árvize.
Végtelen sokáig lehet róla mesélni, ahogy a könyv is fejezetekbe szedi: az épületeiről, híres vendégeiről, gasztronómiájáról, kertjeiről, egyáltalán, a három ősszigetről.
Mielőtt egy olyan képet mutatok, amitől magam szinte elájultam ("hogy mik voltak"), meg kell jegyeznem, hiába lektorálta mindannyiunk kedvence, a boszorkányos műveltségű és szigorúságú Saly Noémi, csak becsúszott egy baki pl. a 111. oldalon: a képaláírások és a szöveg, khm, nem fedi teljesen egymást a Magyar Fájdalom szobrának történeténél. (Mit kapok én Saly Noémitől, ha idetéved?!)
Szóval, íme egy magyar mérnöki csoda a kötetből: amikor sokadszor is leborotválta a sziget fizimiskáját a Duna árhulláma, az atyafiak arra gondoltak, megmentik ezt a lassan rommá enyészedő, de azért még bevételt hozó Kisszállót: s láss csodát, a századforduló technológiájával meg is emelték, összesen majd' két méterrel!
És amin nem lehet nem mosolyogni: a kivitelező cég neve, amint itt is látható: Házemelő- és Toló Vállalat
[csak bele: 4/5]
*
Franzen, Jonathan (1959-): Szabadság
[Freedom, 2010] ford. Bart István
Európa, 2012. [2013, 2014]
Mielőtt belefeledkezünk Franzen kultuszába, ne tartóztassuk meg magunkat az olvasó egyik legnagyobb örömétől, attól a kaján felfedezéstől, hogy az ő legjobb nagyregényei is éppoly tökéletlenek, mint a boldog - s pláne a boldogtalan - családok.
(A Javításokat is elszúrta picit, de arról majd annak újraolvasásakor.
Összevetve: a Freedom jobb tőle - magyarán szerintem az a legjobb Frenzen-opus. Akinek csak egy Franzenre telik az idejéből, ezt vegye az ölébe.)
[4/5]
*
Trianon Múzeum
szerk. Pup Norbert
Szülőföld Kvk., 2013.
[3/4]
*
Tömörkény István (1866-1917): Tréfál az idő - elfelejtett írások
szerk. és a szöveget gond. Péter László
Wesley J. K., 2014.
Néprajzi tanulmányokkal felérő kisprózák, publicisztikák és tárcanovellák.
[csak bele: 4]
*
ford. Szigethy Katalin
lapozó, Naphegy, 2012.
Körbemackóság.
[4]
*
Glück Frigyes (1858-1931) - Stadler Károly: Az ínyesmesterség könyve
a jegyz. és az előszót írta Saly Noémi
Kortárs, 2013.
[csak bele: 4/5]
*
Popper Péter (1933-2010): Hogyan öljük meg magunkat?
Pszichosztorik, A hétköznapok lélektana, válogatott publicisztika
Relaxa, 1991 [később Saxum, 1996; Türelem Háza, 1996]
Vegyesfelvágott a lélekbugyrokról, pl. cikkek az Élet és Tudományból az 1980-as évekből, egészen ez efféle zseniális esszékig (paródiáig?), mint a címadó zénóni paradoxon.
[4/5]
*
Kállay József (1888-1940): Háborús napló, 1916-1918
szerk. és az utószót írta Kállay Kotász Zoltán
Cédrus Műv. Alapítvány - Napkút K., 2014
Egy derék hentes naplója - jegyzeteiből utólag összeszerkesztett memoárja - a Nagy háború legdurvább esztendőiből, abból is az orosz hadifogságból. Egy mészáros a mészárszéken, viccelhetnénk el a dolgot, de nem tesszük, mert ez egy tisztességes, normális ember emlékezése élete legnagyobb és legnehezebb kalandjairól. Normális, mert kiállta a pokoli próbát és nem "kattant" be – ezt majd akkor teszi, amikor sorban halnak meg kamasz lányai, és lesz öngyilkos immár a második világégés éveiben.
Ezúttal nem a háborúról fotóztam ki idézetet, hanem egy jelenetről, ami megfogta őt, mint addig sosem látott népszokás az oroszoknál: a szemecskézés – ma szotyizásnak mondjuk.
[4]
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)