Debreczeni József: Az új miniszterelnök
Osiris, 2006
Gyurcsány mint új Széchenyi, új Bethlen Gábor, sőt: ő Toldi. Hogy mindjárt a “könyv” (pamflet) színvonalán pendüljek: rossz ómen egy olyan kormányfő, akinek a nagyapja kártyaadósság miatt főbe lőtte magát. (Bár ez a példa tiszteletet is ébreszthet… na mindegy. Volt kor, amelyben a ’felelősség’ még nem a legnagyobb frázis volt.)
A Fletó névről Debreczeni (a továbbiakban: DJ) mindjárt elhallgatja, hogy ált. iskolai tanára aggatott bolgár partizánneveket a diákokra – innen az ő beceneve, a Fleto Fletonovics. Hogy erre mi szüksége volt DJ-nek, fene tudja. Vagy mindjárt az elején felületesnek akarja magát beállítani – csak hogy későbbi hibát se vegyük mulasztásnak? Ennyi furfangot (?) még kinézek belőle. Mert azért nem olyan hülye ez a DJ, mint aminek gyakran kinéz. Pedig épp eléggé az…
Bevezetés a DJ-hermeneutikába: folyamatosan elhallgat, sunnyog, hiába, DJ profi ballib' megmondóemberré érett ezzel a kötettel. Mivel a perek fletó ellen a fennálló sunyi törvényesség alapján indultak ki, engem speciel nem is érdekel, hogyan végződtek. Hisz időközben itt a példa: Princz is ártatlan – hála a független magyar bíróságnak és a tündökletesen ártatlan szándékú törvényhozásnak és -alkalmazásnak. (Vö. az antik mondást a pókhálóról és annak erősségéről, attól függően, mi kerül bele.) Bár az igaz, hogy, aki olyan nagyságrendekben lop, mint ő meg a postabankos kisherceg, arra nincs is szó a magyarban. Ahogy Rejtő mondá: Mit számít egy bankrablás egy bankalapításhoz képest?
A kedélyes mutyikban, a rendszer talpazatát jelentő korruptságban benne van a mi magas vérnyomásunk, az áremelkedések, az államadósság folyton hiányzó milliárdjai, az össznépi, össznemzeti frusztráltság, a magyarság mentális letaglózása, minden önutálata és irigysége. Mert nem csak a sok száz milliárd Ft hibádzik a kincstárból, amit ezek a régi-új elvtársak elsikkasztottak zseniális pimaszsággal, hanem az a méreg is eszi magát bennünk tizen' évek óta, hogy a felelősség annyit jelent: majd mi, messzi a kondér partjaitól, majd mi kifizetünk minden mulatságot. Ahogy újfent, Rejtő írta zseniálisan: Mi az a tradíció? Hogy az apám felvette a hitelt, mi meg törlesztjük a részleteket…
"
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)