Bán Zoltán András: Susánka és selyempina
Scolar, 2007
Zsigó, az öreg kottatáros mámorosan beleszeret egy süldő pincérlányba, s máris belecsapunk a képzelet szaftos lecsójába. Pompás nyelvezettel (“comközépig felnyaló harisnyák”) tárul fel előttünk Zsigó (olykor igen sikamlós) fantáziája.
A narratív szintekkel (’Agyközpont’, ’jelentésírók’ stb.) szinte zsonglőrködik az irodalmár fenegyerek. Az már balladai homályba vész, hogy hősünk megkapja-e, vagy „csak” megalkotja magának S…pinát. (Itt jelezzük: kevesen merték hangosan kérni a könyvet a boltokban…)
Bán Zoltán András Budapesten született 1954-ben. 1980 óta publikál rendszeresen irodalomkritikákat és Csont András néven zenei tárgyú írásokat. 1990–1997 között a Beszélő munkatársa, 2001-től a Magyar Narancs kulturális rovatvezetője. Fordítóként többek között Theodor W. Adorno, Heimito von Doderer, Robert Musil és Robert Walser műveit ültette át magyarra. Prózai munkái a Holmi című folyóiratban jelentek meg. Kritikáinak válogatott gyűjteményét Az elme szabad állat címen a Magvető adta ki 2000-ben.
BZA (irodalomtudós, lapszerkesztő) első nagyobb szépirodalmi munkája nálam elnyerte ’a magyar Lolita’ címet. Az idetolakodott Nabokov helyett azonban a vitathatatlan előd: Krúdy (akinek szintén bűvészi a prózája). Sőt, Márai hazatántorgó Szindbádja is benne van! A századvég kritikus zsenijének mondott, ám öngyilkosságba menekült Péterfy Jenő is kísért egy bekezdésben (őt BZA állítólag egy külön regényben készül megírni) – ilyen az, ha tudósok művelik (meg) az irodalmat – egyszerűen kifitog a műveltség a regényből. Ennyiben meg Eco-nómikus.
lásd még:
http://evocatio.blog.hu/2009/06/28/bza_susanka_es_selyempina
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)