Ulpius-ház, 2007
magyar / kortárs / regény
[négy neonvillódzás]
A regényben egy Angst (Félelem) c. képregényt indít el hősünk és barátja, Graf. Szellemi szabadúszónk sorsa hajsza a médialabirintusban. Villogó neonok, árnyak közt járunk, látványra kész Sin City. Öntörvényű, merész, nem fél sem a dagálytól, sem a hipercool szlengtől.
Prózája minden érzékünket birtokba veszi, a szubkultúrák kaleidoszkópszerűen for(ty)ognak szemünk előtt. A mai harmincasok totálisan urbánus regénye, egyetlen dimenzióban lép túl ezen: hősünk gyakran menekül a tetőkre, az ég alá, a nagyvárosi neurózis elől. (Érdekes kísérlet: vajon hogyan fogadhatják vidéken?) „Budapestben a katasztrófasújtottságát szeretem" (-vallotta N.G. a Zárórában). „A fejhallgatón örökösen szóló savas ritmusok" sosem maradnak abba, ha valaki hosszan hallgatná a várost, „techno-hívővé válna egy életre".
A szereplők karakteresek akár egy képregény figurái, és végre úgy szólalnak meg, ahogy azt a mindennapokban, a való világban is tennék, bár több rejtett Neurotic és URH idézet szerepel, mint amennyit akár jómagam is használok. (SzuperApu)
Kultkönyvnek íródott, de nincs izzadságszaga: a kritikák zöme kedvezően fogadta, előző két kötete most beváltott ígéretének fogva fel. Az Amerikai psycho szerzőjét, Bret Easton Ellist emlegették, a prae.hu pedig jól írta: legközelebbi hazai rokona Jakes Smiles 1 linkje lehetne – de kár hasonlítgatni, a szakzsargon élettelenül hull alá ebben az erőtérben.
(1969-)
Korábbi művei: Basszus! zene és szöveg (regény), Adjatok egy pontot (novellák)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)