Epress József, Wodicska György: Sebek 1956 nyomai Budapest házfalain
TIT Kossuth Klub Egyes., 2006.
"Én egy erkélyen álltam, onnan tüzeltem, de észrevettek és kilőtték alólam az erkélyt. Szerencsére a légnyomás berepített a szobába, és így megmaradtam" - emlékezett vissza Bárány János (+1959), egy felkelő a Ferencvárosból...
Az csak egy dolog, a szégyen, hogy még mindig mennyi épületen látszanak a lassan már 51 évvel ezelőtti sebek...
De olyan erkélyre kiállni, mögötte élni, amit anno szabályosan körbelőttek egy sorozattal? És talán ma is az lakik benne, aki már akkor is ott élte át a félelem tűzesőjét...
És ugye ott vannak a patinás közintézmények is... a belvárosban hány állami intézmény ingatlana, egykor palotának emelt épülete áll roncsoltan, golyó ütötte, sebes homlokzattal?
Az albumban éppen csak felidézik a harcokat, a szavak helyett a képek beszélnek. A fővárosi kerületek osztják fejezetekre a kötetet. A képek mellé csupán a postacímet tették ki. Nem egy fecsegős könyv. De az elmúlt fél évszázad arcának rovátkáit láthatod közelről.
Némelyik lövésnyom olyan mély, még biztos, hogy benne lapul a golyó. De ez nem az oroszlán meg a lábába szorult tüske meséje. Ezek a golyók már mibelénk is belénk nőttek. És már csak az őket körbeölelő öreg háztestekkel együtt fognak eltűnni.
Köszönet a szerzőpárosnak a kulturálatlan örökség fényképes megőrzéséért.
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)