Kovács Emőke: A 19. századi Balaton világa
Széphalom Kvműhely, 2007.
Romantikus íróink eleinte csak a környékbeli romokat, a bort és borvizet éneklik meg, a fürdőkultúra felfedezése még várat magára: többet írnak a tó szépséges, háborgó ’kebléről’, mint a fövenyről, pláne annak hasznosításáról. Bár a kötetben található legcirkalmasabb mondat a tóról Kossuthtól olvasható, ugyanő fakadt ki azon is, mennyire henye és élettelen a tó, volna bár nyugatabbra, virágzó városok ölelnék körbe.
A biedermeier wellness ideje igazán csak kiegyezés után jön el. Ezt mutatja be a (főleg századfordulós) fotókkal sűrűn illusztrált kisméretű album: a tó első szerelmeseit, átúszóit, hajósait, híres fürdőzőit. Megtudjuk, hová lettek legelső gőzhajójának viharjelző ágyúi a szabadságharcban, kié volt az „Olyan nincs” nevezetű vitorlás, és Jókai látta-e egyáltalán a téli Balatont, mielőtt megírta agyonidézett jelenetét az óriási rianásról.
A régió kultúrhistóriája, irodalmi élete iránt érdeklődőknek ajánljuk még a szintén idei megjelenésű Pannóniai töredékek c. kötetet Praznovszky Mihály irodalomtörténész tollából.
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)