Marion Chesney [M. C. Beaton]: Agatha Raisin és az elültetett kertész
[Agatha Raisin and the potted gardener, 1994]
ford. Borbély Judit Bernadett
Ulpius-ház, 2011.
[három és fél, furán nehéz műtrágya-zsák]
"...a szépség olyasvalami, ami megakadályozza az embert abban, hogy a felszín mögé lásson"
Érdekes Miss Marple-utánlövés (nem csak hősünk, Agatha neve, de a tipikus kisvárosi miliő is ezt mondatja velem), a vénkisasszony nyomozó egy igazi minden lében kiskanál, esetünkben egy öregedő, kövérkés (és elnézést, de öregedő férfiszereplőink szemében még épp a milf-kategóriába tartozó hölgyemény), még a fent nevezettnél is elviselhetetlenebb alak (sosem szerettem Marple alakját).
Skót írónk nem éri el még a könnyedebb Lady Agatha színvonalát, pontosabban: kissé más kategória, afféle csiklitesített detektívtörténet, kellő humorfaktorral (bár nem tudom, mennyire humorosak a chiklitek), sajnos néha erőlködve poénkodik, máskor meg a nőirodalomhoz képest khm, nyers a beszéde (lekurvázzák egymást az úrhölgyek, stb.)
Kriminek közepes, nem ez a lényege, hanem a szórakoztató jelleg. Amiért – esetleg emlékezni fogok rá, az a néhol frivol, cinikus humora, valamint az A.C.-re hajazó, ám – hogy másik brit kedvencemet is említsem – a szerencsétlen-mulattató, Adrian Mole-féle vidéki Anglia.
Összességében nem győzött meg, hogy kiolvassam a sorozatot (a kötet végén már reklámozzák a 4. kötetet, az "Agatha Raisin és az elkóborolt túrázó"-t), de kellemes, agypihentető olvasmány 2 órára. A történetmesélés kissé keletlen kalácstésztájában olykor-olykor váratlan szellemes megjegyzések mazsolájára bukkanunk, épp kitart az ízük a követező jóízű falatig. Szigorúan eredeti brit, fekete, tejes tea mellé!
*
Rokon krimik:
(Sokkal brutálisabbak, de a cserepes virágot ők is szeretik...)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)