[My life in France, 2006] ford. Lelik Krisztina
Alex Prud'homme közrem.
Kelly, 2011.
[5 ölelés Juliának]
"Ez a könyv olyasmiről szól, amit életem nagy részében nagyon szerettem: a férjemről. Paul Childról, a gyönyörű Franciaországról,azaz la belle France-ról; no meg a főzés és az evés sok-sok öröméről. Ez a könyv bizonyos szempontból újdonság számomra: ez alkalommal receptgyűjtemény helyett egymáshoz kapcsolódó önéletrajzi történeteket raktam össze, főként az 1948 és 1954 között Párizsban és Marseille-ben töltött évekre, valamint néhány későbbi provance-i kalandunkra összpontosítva. Azok a korai évek Franciaországban életem legszebb évei közé tartoztak. Döntő korszakot jelentettek átalakulásomban, melynek során megtaláltam valódi hivatásomat, megtapasztaltam az érzékek ébredését, és olyan nagyszerűen szórakoztam, hogy közben szinte egy lélegzetvételnyi időre sem álltam meg. Mielőtt Franciaországba költöztem, az élet nem készített fel arra, ami ott várt rám. Fehér angolszász protestáns, felső-középosztálybeli családban nőttem fel kényelmes körülmények között, a napos és cseppet sem intellektuális Pasadenaban, Kaliforniában."
Nálunk a Julie & Julia c. film tette ismerté a kaliforniai születésű amerikai "francia séfet", ahogy ott mondták: "Madame Síld"-et vagyis Julia Child-ot (1912-2004). A második világháborúban a CIA elődszervezeténél (OSS) kezdett dolgozni irodistaként (később is irattárosként még egy darabig) és ott ismerkedett meg leendő férjével, Paul Child-dal, aki a következő évtizedekben tkp. Amerika országimázsfelelőse lett a külügy szolgálatában, és akivel később végiglakták a világot, Kínától Marseillaise-en át Norvégiig, de főleg: Párizst.
Itt lett ebből a tenyeres-talpas, kb. 190 cm magas (43-as lábú), és mindehhez még kissé bumfordi bájú amerikai menyecskéből a kulinária Jeanne d'Arcja, aki megmutatta Amerikának, hogy kell élni a hamburgerhegyek árnyékában, egyáltalán hogy mi az a francia, tágabban az európai gasztronómia.
a pár saját készítésű képeslapja
Nem volt előtte lehetetlen, nehéz eldönteni, kíváncsisága volt-e nagyobb vagy szívóssága a konyhában: sokáig meleg vize sem volt mosogatni; a nyelvtanulással is meggyűlt a baja; a pontos (és a bárhol, bármikor reprodukálható) recept kedvéért akár több tucatszor 'lesütött' egy ételt.
in her kitchen (Cambridge, Massachusetts), 1970.
Ez a memoárkötet férje egy oldalági, fiatal rokonával készült (sosem született gyermekük), tulajdonképpen a tengernyi levelezés nyomán rekonstruálta és mondta tollba idős korában a konyha nagyasszonya. Kiderülhet az olvasó számára, hogy a film története néhol nagyon leegyszerűsített: az nem mutatja be örökös vándorlásukat (még Norvégiába is!), de a legnagyobb eltérés talán a 3, szakácskönyvet író grácia kapcsolatának bemutatásában van: harmadik barátnőjük valóba korán leszakadt róluk, de Julia és Simca sokkal később "szakított", mint a filmben, és nem csak első, de még a második könyvet is együtt adták ki, csak a harmadik, a Julia konyhája lett teljes mértékben egyszerzős.
Simcával
A francia konyha művészeként minden egyes falatot mennyei borral öblítettek le - férje, Paul igazi borszakértővé képezte magát -, amikor pl. a hatvanas években átmenetileg Németországba vezényelték a férjét, ekkor szembetalálkoztak a sörkultúrával is, Julia sörfronton sem hátrált meg.
De ez mind lényegtelen tkp, a köny magával ragadó életszeretete letaglózó, csak hogy egy élesen ellentmondásos képpel éljek. A stílusa is remek, és bár Childék egy puritán kor gyermekei, Julia egy ízben még erotikus emlékképet is felfest, amikor boldog éveikre visszatekintve Paul rúzsos köldökét sorolja fel számos más emléktöredék közt... Szóval hiába volt az apuka odahaza egy fafejű mccarthysta, ő renegát, liberális szellemű fekete bárány a család szemében (anyja korán meghalt), és még inkább az lesz Párizs (neki is meglepő módon ködös) levegőjét lélegezve majd' két hosszú évtizedig.
Abból a tényből, hogy az őt számunkra híressé tevő bloggerről nem is nyilatkozott (a Julie Powell könyvéből készült csodálatos filmet már nem érte meg), netán elutasító volt, ne gondoljunk egy kivénhedt sárkányra. A könyv megható, telivér életszeretet nyerít ki belőle (ezt játszotta el zseniálisan Meryl Streep). A vége persze szomorú, mindenki kihal mellőlük, férjét és őt is egyre több nyavalya kínozza, végül egyedül marad. Álomházukat is eladják, mert öregkorukra már a francia vidék is "kalifornizálódott".
A klasszikus Beef bourguignon kétszer:
Az utolsó szavak:
"...az asztal és az élet örömei végtelenek – tou-jours bon appétit! Mindig jó étvágyat!"
(p391.)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)