Junot Díaz: Oscar Wao rövid, de csodálatos élete
[The Brief Wondrous Life of Oscar Wao, 2007] ford. Pék Zoltán
Cor Leonis, 2013
angol_usa / kortárs / regény / Dominikai Köztársaság
[4 cigüapa meg még egy fél ]
"Azt mondják, hogy Afrikából származik, a rabszolgasorba hajtottak sikolyaiban érkezett; hogy a taíno indiánok halálos átka volt, amely akkor mondatott ki, amidőn az egyik világ elpusztult és egy másik világ kezdődött; hogy démon volt, aki az Antillákon résnyire nyitva hagyott rémálomajtón surrant be a Teremtésbe."
(első mondat)
„Karibi Mordor” – és tényleg…
avagy Száz év magán…zárka, egy kis Pedro Juan Gutiérrez, bermudák és háromszögek…(Igen, bátran gondoljunk disznóságokra. Sokra.) Ahol az ember annyit sem ér, mint egy agyonszurkált, elhasznált vudu baba, és ahol a szerelem húsevő virág.
Nagy arc ez a (Santo Domingo-i - bostoni) Junot gyerek, szeretem a latinokat nagyon, egyaránt kirajzanak közülük Messik és karibi bobozó csapatok, valami csípőset ehetett aznap az Úr, amikor éppen őket gyúrta ki a strandjaik fehér homokjából és az érett cukornád alatti zsíros fekete televényből. Ők a legjobb szeretők és övék a legmocskosabb diktatúrák is.
A szerző Max Weber-i pofátlanságot súroló lábjegyzetelési kedve kissé pimasz (legalábbis nála találkotam először több oldalas, lapozható lábjegyzetekkel), de semmi baj vele, igenis a főszöveg részei (nem húznám le azzal, hogy az idei Esterházys marháskodással vetem össze), viszont ahogy a spanyol szószedetet hátradugta a kiadó (nem tudom, csak a hazai-e), az botrányosan nem olvasóbarát. (Az eredetiben állítólag ilyen nincs is, szóval ez csak egy félig igazságtalan beszólás volt, ezért hálát is rebegek a corleonisék donjának.)
A következő részlet ugyan nem teljesen jellemző a regény tarkabarka világára, de nem maradhatott ki a sörös blogból sem, és kellőképpen rávilágít arra a szabadosságra, amire eddig csak utaltam a hírhedt kubai szerző említésével:
Egy egész hétvégét rejtőztek egy strandon Barahonában, míg a capitán „üzleti” ügyben elutazott, és találjátok ki, mi lett? Ybón [egy puta, hősünk szerelme] megcsókolta. És még? Ybón megdugta. Áldassék Jézus! Oscar azt jelentette, jó volt, és Ybón tudjuk micsodájának nem olyan íze volt, mint azt várta. Heineken íze volt, jegyezte fel az utókornak.
És ha már ennyire tetszett, akárcsak a karibi férfiak, nagyot markoltam, csak én az életműbe. De nem lehet minden második menet ugyanolyan jó, mit az első...
Így veszíted el [This is how you lose her, 2012] ford. Bozai Ágota
Cor Leonis, 2013
Másik, későbbi, nálunk nemrég megjelent (novellás?)kötete messze nem ennyire jó (pedig Bozai is remek fordító), hogy frivol legyek egy csöppet - Diazt ebben nem lehet utolérni -: numerák enumerációja, kissé Pop, csajos, satöbbi latin-amerikai tempójú utánérzése, de eszembe jutott Kundera azon novelláskötete is, amelyben szerelmesek játszanak ártatlan első találkozásokat, és kiderül, milyen veszélyes is ez... hogy milyen könnyű elveszíteni bármit és bárkit.
Dominikán biztosan igaz, hogy a vastagabb jobb – prózában is… (Oscarra gondolok.)
[3/4]
(ebbe csak beleolvastam)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)