Jézus Társasága Mo. Rendtartománya, 2013.
pápa / kortárs / interjú /beszélgetés
"Borges (...) ismertem őt,
mert a titkárnője az én zongoratanárom volt."
[4 ima visszhangja]
Egyre több jel mutat arra, hogy a tavasszal megválasztott új pápa nem fotelteológus lesz, hanem történelmi jelentőségűvé lehet még, mint kettővel korábbi elődje.
Jorge Mario Bergoglio legalább olyan nehéz időkben lett a nyáj vezetője, mint a lengyel Karol Wojtyła. És nemcsak az első jezsuita, aki Róma püspöke lett, de több másfél évszázada (a Metternich-kortárs (sőt, általa jelölt) kamalduli XVI. Gergely óta) az első szerzetes a Vatikán élén, ez önmagában is új (de egyáltalán nem metternichi) időket jelez Rómában.
Ez a kis kötet pedig az első olyan interjú- és beszédgyűjtemény, amely már pápává választása után készült vele. De semmit sem változott: őszinte és szókimondó.
Ha ő fogalmazhat úgy, hogy ez vagy az a dolog „oké/nem oké Jézus szerint”, akkor én meg azt mondom, Ferenc nekem bejön. Nem csak mert szerény, de képességei tényleg nem sima juhászbojtárrá, hanem igazi főpásztorrá, számadó juhásszá teszik. Irónia nélkül mondom – amit e kis idő alatt tett vagy csak nyilatkozott, hát vakarhatják a fejüket Rómában a maradiak és a korruptak, vagy simán nevezzük őket vatikáni maffiának.
A kötetcím marketing, csak egy ügyes kis cukiság akar lenni - ez is jelzi, profi csapata van máris Ferencnek: mikor megválasztása után közvetlenül, nem a titkárságokon keresztül telefonált a jezsuita rendfőnöknek, hogy üdvözölje őt, és a hitetlenkedő portás (pedig András volt, nem Tamás) nem akarta elsőre kapcsolni... Erről jut eszembe: a színfalak és az udvariaskodás mögött, milyen kapcsolata lesz majd a jezsuita rendnek és generálisának, mindenkori „fekete pápának” a fehérrel?
P. Adolfo Nicolás S.J., Superior General of the Society of Jesus, and Pope Francis
(Photo: L’Osservatore Romano) (innen)
Nem tudom annál jobban ajánlani ezt a kis kötetet, mit hogy átadom neki a szót:
"Az egyetemes egyházat nem tehetjük középszerűségünk oltalmazó fészkévé. Az egyház anya. Az egyház termékeny, annak kell lennie. Nézd, amikor az egyház szolgáinak vagy vagy a megszentelt élet férfi vagy női tagjainak negatív magatartásával találkozom, az első, ami eszembe jut: >No nézd csak, egy agglegény!< vagy >Íme, egy vénkisasszony!< Se nem apák, se nem anyák. Nem voltak képesek arra, hogy életet adjanak. Ellenben, mikor például a szalézi misszionáriusok életéről olvasok, akik Patagóniába mentek, az élet és a termékenység történeté olvasom."
(p26.)
"Én úgy látom az egyházat, mint egy tábori kórházat csata után. Haszontalan dolog egy súlyos sebesülttől a koleszterin- és vércukorszintje után érdeklődni. Előbb a sebeket kel ellátni, után beszélhetünk minden másról."
(p27-28.)
"Mindig is a legkülönfélébb szerzőket szerettem. (...) Háromszor elolvastam a Jegyeseket, és most is ki van készítve az asztalomon, hogy újból elolvassam. Manzoni nagyon sokat adott nekem. (…) A zenében nyilvánvalóan Mozartot szeretem. C-dúr miséjének az Et incarnatus est című tétele felülmúlhatatlan: Istenhez ragad!"
(p40.)
"...az ember ma rabszolga! És nekünk meg kell szabadítanunk magunkat ezektől a gazdasági és társadalmi struktúráktól, amelyek rabszolgává tesznek bennünket. Ez a mi feladatunk!"
(p61.)
"Az öröm... nem a pillanat részegsége, hanem valami más!"
(p80.)
(Ferenc pápa, 1936-)
Lásd még a blogon:
![olvastam még [201711]](https://m.blog.hu/pa/pavelolvas/image/.external/.thumbs/b9d2b282316ed0fcfc96f2cc3c446dfa_669ba6b3c379af695492e9efd7630b86.jpg)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)