Nagy Gabriella: Vállalok bérbe sírni
Dalok, panaszok, melódiák
Palatinus, 2000
A kötetcím ragadott meg, véletlen bukkantam rá. Őszinte és parodisztikus, a költõknek Homérosz óta ez áll a névjegykártyájukon – vagyis állna, ha (s)írhatnának annyit, hogy teljen erre is. Meg van benne persze egy ölnyi huncutság, évõdés, szójátékok – tipikus és szerethetõ nõirodalom.
Mama- és férfiversek: szexualitás is, de inkább anyakép, és persze a létezésbõl áradó elemi vonzalom egy(-két…) férfihoz – oly magnetikus és szükséges valami, akár a gravitáció- , nos ez van itt megénekelve, nem is mellékesen Az a jó, és egyben a nehéz az ilyes irodalmakról szólásban, hogy magunk is eljátszunk - szavakba rejtve - a női test égtájaival.
Ízelítőül két verse (nem élgépelés, ha furának tűnnek – néha a vers meztelen, a nyelv éles):
Macska
Süvít, rákapcsolta a szirénák,
tiszta vinnyogás a környék,
sírnak a mazdák,
a macska okos állat, meg-
találja a bebúvót,
kutyákkal, hova gondol,
nem paktál, kicsit kóbor
és nagyon firnyák, csak
rázza a hidega viszonyoktól.
Megyek a nagy hegyekbe
(részlet)
Voltam ódon madmazell,
Leheltem ózon, öleltem óvón,
Raktam tûzre spiritusz,
Szeltem kenyér héja vér.
Álmaimat mind megírtam,
Ruháim zsákba, eszcájg picsába,
A bátorság inába száll,
Valaki fél, én részegész.
(…)
N.G. amúgy író, szerkesztõ, kritikus, műveli mindazt a műfajt, amit egyik (-másik) állásából értékel is. Szakdolgozata témája “Összeomlásvariációk a kortárs magyar prózában” volt, és fekete középuszkárja van, Fruzsina… és “a lieblingje Kafka”. No ennyi mindent és még olyanabbakat lehet összeszedni róla a neten…
Egyébként meg - vallja - “úgy gondolom, a nyelv alapvetõ tulajdonságai közé tartozik az érzékiség, érzékletesség. Minden író számára nagy feladat, hogy az olvasókat szinte érzéki módon ragadja magával, úgy szólaljon meg, hogy szinte fizikális hatásokat váltson ki, képeket, szagokat, ízeket és más érzéki élményeket idézzen meg. Ha sikerül megtalálnom azt a két szót az adott helyen (pontosnak kell lenni, épp azt és ott eltalálni), amitõl a másik háta lúdbõrös lesz, akkor megvan.”
Ja, és N.G. festõmûvész nem õ, csak névrokona, de kedvelik egymást/magukat.
Linkfal
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)