[Budapeste, 2003] ford. Pál Ferenc
Athenaeum 2000; 2005
portugál / brazil / kortárs / regény
[négy és fél gólpassz]
Ritkán esik meg olyan, hogy már az első néhány tucat oldal után felírom a csillagos ötöst… Az írás mágiája … amiről elsősorban szól. Aki a cím nyomán azt várja, hogy megtudja, milyennek látja egy pénzes nyugati (éppen egy brazil) a mi westbalkáni koszfészkünket és óriáskuplerájunkat, az ne vegye se kézbe, se szájba... Nem a Gödör és a Sziget négykézlábas útikalauza, hanem… mint A történetárus c. norvég regény. Abban egy olyan alak a főszereplő, aki neves írók „négere”, itt: közéleti szereplők beszédírója.
Rio de Janeiro és Budapest között játszódik a történet, amit egy 30-as éveiben járó brazil író és amatőr nyelvész, José Costa mesél el.
Amikor Costa éppen hazafelé tart egy isztambuli „névtelen íróknak” rendezett konferenciáról, a repülőgép bombafenyegetés miatt kényszerleszállást hajt végre a magyar fővárosban, Budapesten. Itt azonnal elbűvöli a magyar nyelv, amiről „az a mondás járja, hogy az egyetlen nyelv a világon, amit az ördög is tisztel”. Rio-ba való visszatérése után álmában magyar szavakat kezd mormolni, miközben ébren egy szexuálisan túlfűtött önéletrajzot ír, négeríróként (más nevében – ghostwriter). Beleunva a munkájába és nem túl boldog házasságába, visszarepül Budapestre, ahol becserkészi és elcsábítja mind a magyar nyelvet, mind pedig az elvált Kriska-t, szadisztikus magyar nyelvtanárnőjét.

De visszatérve cselekmény fősodrához: nem is Magyarországra emigrál ő ekkor, hanem a magyar nyelvbe. Mikor pedig a bajok csőstül szakadnak rá, személyisége pusztulását semmi nem mutatja jobban, mint az időközben felszedett magyar nyelvtudásának látványos romlása. Annyira beleássa magát a nyelvtanulásba („Úgy csipegettem össze innen-onnan az általam ismert nyelvekből a szavakat, ahogy egy frissen elvált férj látogatja végig volt szeretőit.”), hogy barátnője, Fülemüle Kiska (Krisztina) már beajánlhatja a Szépirodalmi Klub üléseinek jegyzőkönyvvezetői állásába, ahol hamarosan lektori munkát is végez.
Ami a helyismeretet illeti, a szerző bizonyára ismeri Budapestet és – brazilként a focistáinkat (a gugli fotótára szerint ő is focizik), máskülönben nem lett volna merészsége Bozsik sugárútról fantáziálnia, vagy egy rendőrtisztet (?!) Grosicsról elnevezni. De régen járhatott erre: egyik szereplőjével még Fecske cigarettát szívat...

moly
a fülszöveg
Onder Csaba/ÉS.hu
sulinet.hu
a szerző honlapja
wikipédia
port.hu
és jaj: Elle-olvasók...
(néhány lány kivételével: ó jaj mennyi olvasni nem tudó fiatal! ÁÁÁÁáááá...)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)