Magvető novellárium, 2007.
magyar / Erdély / kortárs / novella
[négy és fél fricska]
Nagy Koppány Zsolt novelláskötete mind tematikáját, mind stílusát tekintve újszerű és izgalmas könyv. A szerző már a 2006-ban megjelent, díjnyertes regényében, a Jozefát úr, avagy a regénykedés című könyvben bizonyította, hogy vonzódik a szövegtest kisebb-nagyobb egységein belül való stilisztikai változatossághoz, továbbá azt is, hogy ezeket az állandóan módosuló részeket és részleteket képes kezében tartani és egységesnek ható szövegbe helyezni.
A Nagyapám tudott repülni című könyve szintén erre tesz kísérletet – ráadásul itt a novella műfaja még nagyobb teret biztosít a stílusokkal, egyszersmind a tematikával való játéknak.
A fiatal, marosvásárhelyi születésű író regényével már vastagon beírta magát a kortárs irodalomba. ’Csak’ Sigmond István Varjúszerenádja előzte meg az Irodalmi jelen regénypályázatán NKZs Jozefát úr… c. remekét.
Mint eddig, most is játszik az olvasóval. Az elbeszélések feszesre szabottak, a címadó, első részben komorabb hangvételűek, míg a második fejezet stílusparódiák csokra – ezek közt a két Esterházy-fricskát is felfedezni véltem, melyet az író később szóban nem tagadott, de meg sem erősített…
Mindvégig jellemzi a virtuozitás, nyelvében és fantáziájában egyaránt. Egy baja van csupán a kötetnek, alig másfélszáz oldal. De kitehető a Jozefát úr mellé a polcra. És szorítsunk mellette üres helyet: szerzőnk alig 29 éves és grafomán…
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)