[Smert' postoronnego, 1996] ford. Tompa Andrea
Athenaeum 2000, 2004.
Remekmû a kortárs ukrán regényirodalomból! (mert a jelek szerint oroszul készült ukrajnai regényrõl van szó) Ez most rendhagyó ajánló lesz: mivel itt egybeesett az est.hu-s "fürkész"-szel az ízlésünk, sokat én őutána már nem írok a kötetrõl, csak hozzáöltögetek ezt-azt. Ha eddigi olvasónaplóim számítottak neked eddig bármit is, rohansz megvenni!
A kilencvenes években járunk, Kijevben, Viktor Zolotarev legénylakásában, ahol rajta kívül egy királypingvin is bukdácsol - méghozzá azért, mert amikor a kijevi állatkert már nem tudta fenntartani magát és az állatokat, eladogatta őket bárkinek, aki etetni tudja őket. Akkor tett szert hősünk is saját pingvinjére. A halál pedig úgy jön a képbe, hogy állás nélkül unalmában novellákat írogató hősünket váratlanul felkéri a Fővárosi Hírek főszerkesztője, hogy ugyan írna már nekik minél több nekrológot - először szabadon választott hírességekről, politikusokról, közszereplőkről, majd előre kijelölt delikvensekről. Bár a munka elég bizarrnak tűnik, de jól fizet, ezért Viktor nem kezd el gyanakodni.
(fürkész/est.hu)
Szóval, mielõtt kriminek tûnne a könyv: nem az, lényegesebb jellemzõire az idézett kritika is csak a végén mutat rá: ez pedig a finom humor és az érzelem. Drámai csavarral a végén. De még elõtte: a nem épp tipikus szakmunkát végzõ írónkat nemcsak elnyeli a maffia, de lassan kezdi megrágni és megemészteni. Hõsünk, Viktor (és ezzel remélem nem lövök le nagy poént), ráébred, róla is írja már utódja a nekrológot, sõt kezébe is veheti a művet (amit halálmegvető flegmával túl száraznak ítél...). Ami pedig Misával, pingvinjével történik – az mind legyen gyönyörű és izgalmas meglepetés! (RTL-es aranycsirkésfiúsan: meghökkentő, édes, gyermeki, maffiás, lövöldözős, groteszk, zúzós, keményavilágUkrajábanazezredfordulón-os.)
(2006)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)