John Man: Dzsingisz kán vezetői módszerének titkai
[The leadership secrets of Genghis khan, 2009.]
ford. Kácsor Lóránt, HVG Kv., 2010.
moly.hu
Lehet-e Dzsingisz kán az élet bármely területén vezetői pozíciót betöltőknek példaképe? Milyen tanulsággal szolgálhat a rettegett hódító a modern vezetéselmélet számára? (...) Meggyőzően mutatja be, hogy Goleman vezetői kompetencialistájából a nagy kán nem kevesebb, mint hét kompetenciában tűnt ki, ami ritka fenoménné, lángelmévé avatja a vezetői képességek terén. Ez mindenképpen elgondolkodtató a hiteles mintát kereső mai vezetők számára.
(fülszöveg)
Még gyerekkoromból emlékszem egy történelmi filmre, illetve csak egyetlen jelenetére - lehet, valami megfilmesített Marco Polo-történet volt: egy árulót (?) kint a pusztában, a sereg előtt ledöntötték a puszta földre, leterítették egy irdatlan nagy szőnyeggel, majd átvonultak rajta a ménesekkel és a sereggel... Volt egy stílusuk, az biztos. (Később ugyancsak így törölték el Dzsingisz sírjának helyét, áthajtották rajta a lovakkal, hogy nyoma se maradjon az uralkodó nyughelyének, a kán akaratának megfelelően.)
A történelem egyik legnagyobb gyilkolászós sztorija a mongol birodalomé, jelen kötet 3 millió áldozatról beszél, persze ez csak történészi becslés (a szakmáé, nem a szerzőé). Ahhoz képest hogy mennyivel kisebb volt a 13. században az embersiég lélekszáma, ezt a 3 milliót felszorozva szerintem kijönne belőle a második világháborús - nácis - komcsis népirtásos végeredmény is. És ők mindezt úgy azért tették, hogy ne maradjon utánuk semmi... A dögkeselyűk legalábbis köszönték szépen, a régészek már kevésbé. Hollywood is csak a vérszagra érzett rá, más fogódzó nem nagyon akadt a hero toposzon túl.
A filmgyártásnak kiváló alapanyag Dzsingisz Temüdzsin élete, már a gyerekkora is: egyszer egy kalodába zárva menekül, a folyóban az tartotta a felszínen... Amikor erről olvastam, azonnal elkezdett peregni a szemem előtt a mozi... De ezt itt még nem én rendeztem:
...ha már érzed az orrodban, kitörölhetetlenül, a sűrű, nehéz vérszagot, látod a lovak szemének gömbtükrében fél Ázsiát feldúlva: akkor sikerült a felütés. Jó úton jársz ahhoz, hogy észhez térj: mindez egy modern vezetéselméleti könyvben? Mert a kérdés az leginkább, hogyan gombolod össze a menedzser-mandzsettát a "birodalomépítés" könyékig véres alkar-vértezetével és szablyáival?
A szerző maga is érzi ezt a parányi kis difit, és számos esetben magyarázkodik, hogy persze, bár látjuk könyörtelenségét, de vegyük észre zseniális képességeit is, ahogy az árva fiú összefogja a családját, majd hadvezéreket választ maga köré, kiemelten értékeli a hűséget (nomád prémium: szablya- vagy tegezvivő lehetsz a Nagy Kán oldalán), értékeli ezt még az ellenséges foglyok részéről is, azok saját uralkodója felé, satöbbi...
Csak egy példa a kényszeres megfeleltéseire - mondjuk ez rendhagyó, de elég nagy ökörség:
Szun-ce maga is tömören fogalmazott - hajlok rá, hogy azt mondjam, írása itt-ott csaknem egy PowerPoint-prezentáció jellegére emlékeztet.
(p137.)
Történészi megállapításait is erős kétellyel fogadom, ennek alatámasztására íme egy példa:
...A mongolok többé nem tértek vissza. Ennek talán részben az az egyszerű tény a magyarázata, hogy rövid magyarországi tartózkodásuk alatt kiderült, hogy a magyar legelők mégsem elég kövérek ahhoz, hogy kellő takarmányalapot biztosítsanak a nagyobb kiterjedésű nyugat-európai invázióhoz.
(p187.)
Hűség... talán a legtöbbször visszatérő fogalom a történelmi és szervezéselméleti bekezdések átvezetéseiben. Büdös az egész, annyira erőltetett. Mert hogy jön össze ez a két dolog: Dzsingisz hadvezérré lépteti elő az őt megmentő katonát, de nyugodt szívvel és - tök feleslegesen lemészároltat tíz- és százezreket, csak mert pl. azok uralkodója nem adta meg magát idejében? Igen, hosszas harcokkal és nem kevés fortéllyal Dzsingisz véget vetett az anarchikus törzsi uralomnak - és?! Aki ezzel a könyvvel akarja a cégét megreformálni, aki innen akar bátorságot, vitézséget, példát venni a céges problémáihoz, az hülye. Ilyen felszínesen összefércelt tanulmányt vagy mit csakis amerikaiaknak (?) lehet eladni, mert mégicsak felkapja az ember a fejét arra, hogy egy középkori Sztálint ajánlanak a cégvezetőknek követendő példának.
És egy utolsó példa a totális zűrzavarra Man fejében:
...Távol állt tehát tőle Nagy Sándor vagy Augustus császár arroganciája, akikre a személyükre vonatkozó isteni terv magyarázatául egyszerűen magukat is az istenek szintjére emelték. Az isteni lény természete és Dzsingisz műveletlen embersége között hatralmas szakadék tátongott. Ezek a felismerések egyfajta alázatot alakítottak ki Dzsingiszben, ami igencsak különleges vonás egy világhódítónál.
(p166.)
Persze erről is értekezik Man: összehasonlítja pl. Attilával és arra jut, a hun hadvezér csak egy nyers, buta barbár volt, míg Dzsingisz egy bölcs és céltudatos birodalomépítő. Hmm. Annyiban igaza van, hogy a kánnak volt esze saját írásbeliséget teremteni, így született meg pl. az alapmű, a Mongolok titkos története, egy Dzsingisz iránt kegyeletteljes lódításokkal élő eposz-krónika egyveleg, a hunok nyelvéről meg legföljebb annyit sejtünk, hogy talán valamilyen török nyelven beszéltek. De ezen túl nem sok különbség van: csakis harácsolós, gyilkolós-baszós-lövöldözős íjazós filmet forgathatunk róluk, semmi jelenet egy város fórumán (kivéve, ha minden ég és pernye szitál), vagy egy palotában, netán egy ligetben... nem volt ilyenjük, amijük volt, az mind import. (Ez most nem lenézés, tény. A nomád is kultúra, persze. De a civilizáció a fürdőszobával kezdődik.)
Te szeretnél látni egy ilyen könyvet a főnököd asztalán?
Bonus
Az ő asztalán biztos ott van már:
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)