szange szabúr
[Syngué sabour, 2008.]
ford. Mészáros Ernő
Magvető, 2010.
"A Türelemkő az álmosnak tűnő kezdés után váratlanul rendkívül sűrű szöveggé válik. Igaz, hogy Rahimi hazájától távol, ráadásul anyanyelvét „feledve” (franciául) írta meg kisregényét, de a témán egyáltalán nem hagytak nyomot a kulturális váltások. Talán így válhatott ennyire letisztulttá, szükséges lehetett az, hogy a szerző kívülállóként, de mégsem szigorú tárgyilagossággal számoljon be egy olyan esetről, amely meg is történhetett."
(Könyvesblog, florescu)
Az időt a haldokló lélegzetvételei mérik ki, hetek óta, a családnak. Odakint még tart a háború. Lehetünk a szovjetek megszállta avagy a posztszovjet Afganisztánban, vagy más pokolban.
"Gondolkodtál csak egy pillanatig is, mikor a válladra vetted azt a kurva Kalasnyikovot? ...anyád", morogja, megint elfojtva a szót.
A férfi tarkójában egy golyó. Előhalott. Asszonya mellette ül naphosszat, vagy ha távol is van: maradék családjukról gondoskodik. Egyik éjjel éppen a pincében alszik, amikor fegyveres férfiak törnek be a betegszobába, és elviszik, ami még értékszámba megy: a haldokló gyűrűjét - és a Koránt. Máskor fegyveres suhanc tör be, és kurvaként használja őt. Már nincs benne erő ellenkezni.
A történet tulajdonképpen a nő gondolataiból tárul elénk. A férfi három évig harcolt, ő közben anyósa foglya volt - szó szerint. Nem mozdulhatott ki a házból, összes szórakozását férje apjának a meséi jelentették - aki lányaként bánt vele, mert általa szerette a fiát. Mindaddig, amíg a fia ellenálló volt, mert a "felszabadulás" óta már csak a hatalomért harcolt - legalábbis így tartotta az após.[Na egyben azért testvéri nép a muszlim: náluk is idézőjeles fogalom a "felszab."]
Elsorolja lánykora, asszonysorsa minden sérelmét. A félhalott vagy hallja, vagy nem. Megosztja minden titkát a férfival - a merev, szinte élettelen test úgy hever előtte, mint a muszlimok milliói előtt a szent Kába kő, zarándoklatuk végső állomásán. A szent kőre is titkokat bíznak, most ő is is felnyitja a néma test felett saját testének minden titkát, sajgó zárványát.
Elkeseredésében szemére hányja vétkeit - amit a muszlim világban a férj csak elkövethet, azt az ő ura is elkövette: megalázta, verte, szexuális nyomorban tartotta, egyszóval: emberszámba sem vette.
"Hideg mozdulattal megfogja a férfi kezét és fölemeli: -Most a kezed ítélkezik fölötted. Ítéletet mond a lelkedről. ezért nem szenved a tested. Mert a lelked szenved helyette. Ez a felfüggesztett lélek, ami mindent lát, de képtelen bármit is tenni, mert már nem ura a testednek. -Az asszony elengedi a férfi testét, amely mereven a matracra hullik. Az asszonyt fojtott nevetés taszítja a fal felé. Folytatja: -A becsületed csak egy darab hús! Te használtad ezt a szót. Rám kiáltottál, hogy takarózzam be: ne lássam a húsod! Tényleg csak húsdarab voltam, amibe beledughattad a koszos faszodat. Csak azért, hogy szétszaggasd és vérezzen!"
(p119-120.)
Mindent elmond, olyan titkokat, amitől egy épkézláb férj gyilkolna: magát, vagy hitvesét. De a test csak némán hever. Ám innentől már nem mesélhetek tovább...
Ami bajom volt vele összesen, az annyi, hogy ezt a témát (már ha azt egyáltalán jól fedeztem fel), vagyis a női kiszolgáltatottságot a muszlim világban, már rongyosra írták. Ha még nem találkoztam volna tucatnyi művel e körben, a moly-on esküszöm, hogy feljebb csillagoztam volna. Maga a szöveg pedig korántsem nyűgözött le annyira, mint a kollégát a könyvesblogon.
P.s.
Aki tovább olvasna "témában" (a halál esztétikájáról, a hiábavaló szenvedésről stb. - de neház ezt körbeírni), annak ajánlom Farkas Péter Kreatúráját illetve Dalton Trumbo: Johnny háborúját. (Mind csakis erős gyomrúaknak!)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)